A magyar korona története

Előszó

Több mint három évtizedes külföldi őrizet után ismét magyar földön van ezredéves önálló állami létünk jelképe, a magyar korona. 1978. január 5-én Budapesten leszállt az a különrepülőgép, amely a koronát és a koronázási ékszereket, valamint a történelmi ereklyéket kísérő amerikai küldöttséget hozta, s 1978. január 6-án, délután teljesült népünk jogos kívánsága: Apró Antal, országgyűlésünk elnöke, a magyar társadalom egészét képviselő küldöttség vezetője átvette nemzeti ereklyéinket Carter elnök személyes képviseletében Cyrus Vance külügyminisztertől, az amerikai küldöttség vezetőjétől.
A magyar koronáról az elmúlt három évtizedben külföldön számos tanulmányt írtak, több könyvet jelentettek meg. Ezek a zömükben magyar nyelven nem közölt és csak a szaktudósok szűkebb köre által ismert művek döntő módon átalakították azt a hagyományos felfogást, amelyet a felszabadulás előtt tudományunk a korona keletkezéséről vallott. E könyv szerzője ezért nem azt tűzte ki elsődleges céljául, hogy a koronáról szóló szinte könyvtárnyi régebbi és újabb irodalom eredményeit minden ponton meghaladja, és saját kutatásai alapján teljesen új tudományos eredményeket nyújtson. Számos helyen ugyan erre is sor kerül, de munkájának mégis az az elsődleges feladata, hogy becses nemzeti ereklyénket, a koronát bemutassa az érdeklődőknek, és tárgyilagosan, de kritikával ismertesse a hozzá fűződő újabb kutatási eredményeket. Nem csupán a korona keletkezésének kérdéseivel ismerteti meg az olvasót, hanem szól arról is, mire és miként használták e koronát, s mi volt az idősebbek által annyiszor hallott "szentkorona-eszme". És természetesen nem maradhat el magának az ékszernek a története, hisz a korona mintegy részt vett nemzetünk számos jelentős sorsfordulóján, szinte a magyar történelem tükörképévé vált. Ez teszi érthetővé, miért szerette, miért tisztelte népünk hosszú évszázadokon át a királyok fejékét, az állami életünket szimbolizáló s a nép egyszerű fiai számára csak kivételes alkalmakkor látható koronát. Vissza