Bertalan éjszakája

Előszó

Részlet a könyvből:

Bertalan éjszakája
1. MIROÁR JAKAB RENDKÍVÜLI HIVATÁSA.

A végzetes éjszakát két nappal megelőzően Miroár Jakab igy szólt a gazdájához:
- Szinte kétségtelen már, hogy kaucsukból vagy, uram. Gumilabda vagy, amit maga a sátán is hiába ver a földhöz. A körme nyoma meglátszik a rádkent lakkfigurákon, a külsőd megviselt, de az anyag, az ép. Hajnalban még olyan volt az arcod, akár a régi, ráncos, üres borbugyelláris, most pedig rugalmas vagy. Csak a szemed nincs rendben egészen.
Jakab, az ócska, kerek kis zsebtükör egy fakósárga nyári délutánon mondta ezeket Bertalannak, amikor az, öltözködés közben belenézett titkárjának kerek, fényes foncsorral ápolt arcába.
Miroár Jakab a hátsó sikján ötkoronásra volt formálva és fényesitve. A nagysága is éppen akkora volt mint az ötkoronásé. Egyszerű lény volt; egész egyéniségének látszólag csak az adott némi komplikáltságot, hogy amig az első, tükrös lapjáról a valóság sugárzott vissza, addig a hátsó, ötkoronás sikjába már a születése óta bele volt oltva a csalás ösztöne. Pedig, amint a gazdája utóbb rájött, Jakabot illetőleg az igazság egészen másként állt, szinte éppen megforditva, mint ahogyan a látszat mutatta. Már amennyiben az igazságról egyáltalán szabad ilyen szigorúan körüldrótozott kifejezésekben beszélni, hogy: éppen megforditva. - Jakab ugyanis nem hazudott az ötkoronás arcával, mert értékes titkári tanácsai révén néha többször-ötkoronát is szerzett a gazdájának, viszont a fényes arcával nem mondta meg az igazságot. Vissza