Gyakorláskutatás

Fülszöveg

A kötetben olvasható tanulmányok és esszék kísérleti Terepkönyv-táborokba és az írást-olvasást tágító más kulturális mozgásterekbe kalauzolnak, hogy meggyőzzenek: a viszonylétesítés kutatás közben sem merítheti ki a kapcsolatteremtést.
„A kritikai tájékozódás reflexivitása csak annak árán képes megragadni a kulturális gyakorlatokat mint társadalmi-történeti képződményeket, amit kritikai elidegenedésnek is nevezhetnénk: a kritikai gesztus kizökkenti a vizsgált gyakorlatok történésének ritmusát vagy ritualitását, hogy azok (mediális, társadalmi, politikai, antropológiai, ideológiai stb.) működését követhesse. A működésnek is van ritmusa, de soha nem eshet egybe a vizsgált rítus gyakorlásának ritmusával. Az elidegenedés ebben az értelemben idő-veszteség: a rítusok idejének (például egy kórusban éneklés idejének, az irodalomolvasás idejének, egy meccsen szurkolás idejének vagy valami átfogóbb vallási, politikai, illetve nemzeti mozgalom gyakorlásidejének) elvesztése.
A gyakorláskutatás a kritikai gyakorlatot ugyanúgy rítusként vizsgálja, mint az összes többi gyakorlatot - nem a működését kívánja feltárni valamely (vélt) metakritikai pozícióból, hanem a mozgásterében, ritmusában, gesztusaiban szerzett jártasság felől közelíti meg. A történésekkel teremtett kapcsolatunkban a technikai, társadalmi és kulturális médiumok mellett - illetve olykor azok ellenében - a gyakorlást hangsúlyozza; arra keres gyakorlati választ, hogy miként tájékozódunk a történés heterogén mozgástereiben." Vissza