Bernardo Bertolucci életmű-bemutató

Előszó

Bernardo Bertolucci filmművészetének kétségkívül az az egyik legizgalmasabb aspektusa az utolsó negyedszázad (olasz és nemzetközi) filmtörténetén belül - mely 1961-ben, a Csóró forgatásán kezdődött, ahol Bertolucci Pasolini asszisztense volt -, hogy tevékenysége egy jelentős történelmi vízválasztó, fordulópont körül, a hatvanas évek avantgarde irányzatainak hanyatlásával párhuzamosan bontakozott ki. Egyik leggyötrőbb témája, az apa freudi értelemben vett meggyilkolása vagy újra meghódítása mellett, amely A pókstratégiában, A holdban, az Utolsó tangóban és A megalkuvóban egyaránt megjelenik, már első műveitől kezdve gyakran találkozunk nála a filmes mesterek, "apák" megsemmisítésének vagy túlszárnyalásának problematikájával is. Ezeket az "apákat" - ha némi leegyszerűsítéssel is - Pier Paolo Pasolinivel és Jean-Luc Godard-ral azonosíthatjuk. És természetesen a vér szerinti apával, a költő Attilio Bertoluccival.
A rendező életrajza sok mindenről árulkodik. 1941-ben született Pármában. A Bologna és Milano között fekvő, meglehetősen élénk kulturális élettel büszkélkedő emilia-romagnai városka művészi hagyományai a XIX. században gyökereznek. Ekkor nyitotta meg kapuit a francia művészet előtt Maria Lujza, Napoleon özvegye. A Bertolucci család életének középpontjában az apa, a neves költő, Attilio Berolucci alakja áll. Költői pályája a második világháború előtt indult, s azt követően teljesedett ki. A hálószoba című, 1986-ban írt verses regényéből Bernardo gyermekkoráról is sokat megtudhatunk. Az apa alapította - többek között - az első filmklubot Pármában, a kis Bernardo ott ismerte meg a francia és amerikai filmművészetet, majd az olasz neorealizmust. Vissza