Előszó
Kőrösi Csoma Sándorról egyetlen hiteles kép létezik, ami élethű, az az arcélkép, amit titokban, egy függöny mögött, Schoefft Ágost pesti festőművész készített 1840 márciusában, amikor Kalkuttában tartózkodott és meglátogatta híres honfitársát a bengáli Ázsiai Társaság székházában lévő lakásában. Ez a roppant értékes egyedüli hiteles ábrázolás mégsem elegendő a történelem szempontjából, elsősorban, mert Csomát csak profilban ábrázolja, tehát arcvonásait csak sejthetjük, az arckifejezése pedig ismeretlen marad előttünk, másodsorban, mivel arcképről lévén szó, nem árul semmit Csoma termetéről, alakjáról; ruházatáról pedig alig valamit, úgyhogy csak feltevéseket kockáztathatunk meg, ami külsejét és magatartását általában illeti. Látogatói között, úgy a Himalájában, mint Bengáliában, csak a francia természettudós Victor Jacquemont igyekezett megjelenését, viselkedését részletesen leírni útinaplójában. Brit és indiai kollégái, ismerősei, alig hivatkoznak külsejére, egyáltalán nem utalnak rá, mintha teljesen jelentéktelen téma lenne.
Minden valószínűség szerint, éppen ezért, mert csak egyetlen hiteles képpel rendelkezünk, azok akik Kőrösi Csomáról írtak, legtöbbször nem közöltek képet, vagy ha közöltek mindig Schoefft rajzát, vagy még gyakrabban Rusz Károly rézmetszetét mutatták be szövegük illusztrálására. Így tett például Csoma legelső és leghíresebb életrajzírója, Duka Tivadar.
Ezenkívül nagyon kevés az ábrázolásunk, vagy egyáltalán nincs képünk azokról az emberekről, akik Csoma diáktársai, kollégái, barátai voltak élete folytán, akár Európában, akár Ázsiában. Zanszkári tanítómesterének Szangye Puncog lámának a külsejét csak Dr. Gerard néhány rejtett szavából sejthetjük, de különben még Dr. Gerard-ról, aki olyan sok jót tett magyar barátjáért, sincs képünk, noha az akkori közismert felfedező utazók közé tartozott. Nincs képünk William Moorcroft, George Trebeck, Kennedy századosról sem. Hiába játszottak döntő szerepet Csoma életútján, soha sem fogjuk megtudni, valóban hogy néztek ki.
Ezt az igen sajátos helyzetet látva, immár több mint huszonhét évvel ezelőtt, elhatároztam, hogy összegyűjtöm mindazt az ikonográfiai dokumentumot, amely Kőrösi Csoma Sándor élettörténetével közvetett vagy közvetlen kapcsolatban van. Lassan, türelemmel, hangyaszorgalommal, sikerült végül is háromszáztizenkettő ábrát összehozni és egy bizonyos rendben összeállítani, mint egy türelmi játék szétszórt darabjait.
Rajzok, metszetek, festmények, térképek, kéziratok, nyomtatványok, másolatok - hiányosságaik ellenére, elfogadható, élvezhető képet alkotnak a tibeti buddhista műveltség felfedezőjének személyéről, környezetéről, ismeretségi köréről. Tudtommal eddig senki sem tett kísérletet arra, Kőrösi Csoma életének, munkásságának történetét így, mindennemű ikonográfiai dokumentumokkal együtt bemutassa, tehát ez a könyv egy keletkezett hiányt, egy jelentős mulasztást pótol. Kitűzött célom az volt, hogy egy megújított képet mutassak be a világhírű székelyről, illetve, hogy azt a fogalmat, amit róla alkottunk, kiegészítsem, megváltoztassam, mert a mai világban a kép gyakran fontosabb a szövegnél, napjainkban a televízió nagyobb hatással bír mint az újságok és a rádió, még akkor is, ha régi idők nyomát keressük. Annyira hozzászoktunk már a mindennapi tények állandó illusztrálásához, hogy nem is tudjuk az embereket, az eseményeket másképpen elképzelni, mint látványban.
Vissza