Excalibur II.

Fülszöveg

Bernard Cornwell méltán híres Excalibur trilógiája kiválóan ötvözi a hiteles történelmi tényeket az Arthur-mondák világával. A három kötet narrátora Derfel Cadarn angolszász harcos, Arthur jobbkeze, Merlin, a legnagyobb druida egykori kegyeltje. Az ő tolmácsolásában elmesélt három lebilincselő történet - A tél királya, Isten ellensége, Excalibur - a sötét középkorba visz vissza bennünket.
Az első rész végén Arthur csatát nyer, s ez a győzelem reményei szerint végre egyesítheti majd az egymással háborúskodó brit királyságokat. Most, az Isten ellensége című folytatásban a druida Merlin azzal kívánja a britek oldalára állítani az isteneket a szászok (azaz az általa gyűlölt keresztények) elleni harcban, hogy megszerzi nekik Britannia kincsét, egy titokzatos üstöt. Ebben a Grál-monda gyökereivel átszőtt kalandos történetben a kincs, az üst ereje aztán a briteket is egymás ellen fordítja.

"Közeleg az igazi tél. A halott levelek estharmattól fénylően tapadnak a sövények oldalára, szőlőrigók telepednek a tarlóra, sirályok vágnak neki a szárazföldnek a tenger felől, és erdei szalonkák gyülekeznek a telihold korongja alatt. Épp alkalmas az időjárás, véli Igraine, megörökíteni a régvolt dolgokat, így újabb pergameníveket hozott nekem, tintával és írótollakkal együtt. Mesélj Arthurról, biztat, az aranyló Arthurról, utolsó és legnagyobb reménységünkről, a sosemvolt királyról, Isten ellenségéről, a szászok ostoráról."
Az Excalibur trilógia elbeszélője, Derfel kora előrehaladtával egyre nagyobb szeretettel, ugyanakkor fokozódó cinizmussal meséli el Arthur kalandos életét. Vissza