Bernadette

Előszó

1940 júniusának utolsó napjaiban, Franciaország összeomlása után, amikor menekülnünk kellett az ország déli részén fekvő lakóhelyünkről, kerültünk Lourdesba. Feleségemmel együtt azt reméltük, hogy még idejében Portugáliába tudunk átszökni a spanyol határon keresztül. Miután azonban az összes konzulok egyöntetűen megtagadták a szükséges vizumokat, nem maradt más megoldás a számunkra, minthogy ezen az éjszakán nagy nehézségek közepette Franciaország belsejébe meneküljünk, mivel Hendaye határvárost már megszállták a német csapatok. A Pyreneusok départementjei a káosz, a zűrzavar fantasztikus táborává alakultak át. Ennek a különös népvándorlásnak milliónyi tömege tévelygett az országutakon és elárasztotta a városokat és a falvakat: franciák, belgák, hollandusok, csehek, lengyelek, osztrákok, emigráns németek és közöttük a megvert hadseregek katonái. Alig csillapíthattuk az éhségünket. Hajlékra azonban már gondolni sem lehetett. Aki egy széket meghódított, hogy azon töltse az éjszakát, általános irigység tárgya volt. Végtelen sorokban álltak a menekülök háztartási eszközökkel, matracokkal, ágyakkal tornyosán megrakott autói, mert az üzemanyag teljesen kifogyott. Pauban hallottuk egy ottani honos családtól, hogy Lourdes az egyetlen hely, ahol az, akinek kedvez a szerencse, még szállást találhat. Mivel a híres város csak harminc kilométernyire volt innen, azt tanácsolták nekünk, hogy próbáljunk kopogtatni kapuin. Megfogadtuk ezt a tanácsot és végre szálláshoz jutottunk.
Így vezetett a gondviselés Lourdesba, amelynek csodáiról eddig csak egészen felületes tudomásom volt. Több hétig ebben a pyreneusi városkában rejtőzködtünk. Félelmetes idők voltak. De számomra egyúttal életem jelentős szakasza, mert akkor ismertem meg a kis Bernadette Soubirous csodálatos történetét és a lourdesi gyógyulások csodálatos tényeit. Egy napon nagy szorongattatásomban fogadalmat tettem... Vissza