Bernadette

Fülszöveg

1940 júniusában egy zsidó házaspár rejtőzködik a megszálló németek elől a francia Pireneusok hegyláncai között. A gondviselés Lourdes-ba, a csodáiról híres zarándokhelyre vezeti őket, ahol először hallanak a városkát híressé tevő Mária-jelenésekről, s a látnokról, a kis Soubirous Bernadette-ről. A férfi - Franz Werfel - megfogadja: „Ha Isten kivezet ebből a kétségbeesett helyzetből és megengedi, hogy elérjem Amerika menedéket nyújtó partjait, akkor minden más munkám előtt Bernadette történetét fogom elmondani, amennyire tőlem telik." Ez a regény a fogadalom teljesítése: a 150 évvel ezelőtti Mária-jelenések krónikája. Egy tizennégy éves gyermek kálváriája, akit kiválasztott az Ég, de környezete hitetlensége és meg nem értése mindaddig elkíséri, míg hosszú vizsgálatok után az egyház végül elismeri a jelenések hitelességét. Persze nagyban hozzájárul ehhez a csodák sokasága is, s Bernadette szent élete. Bár Werfel regényt ír, ragaszkodik a történeti hitelességhez. Csak ott él a költői szabadsággal, ahol a száraz tényanyag szükségessé teszi, hogy kicsiholja belőle az élet szikráit.
"Meg merészeltem írni Bernadette történetét, jóllehet nem vagyok katolikus, hanem zsidó... mert tollammal mindenkor és mindenütt az isteni titkot és az emberi szentséget fogom dicsőíteni; nem hederítve a korra, amely gúnyosan, gyűlölködve és közömbösen fordul el életünknek ezektől a végső értékeitől." (F. Werfel) Vissza