Bermannus

Előszó

A nagy Agricolának most kis művével, az elsőként napvilágra jött Bermannusának szép magyar szövegével ismerkedhet meg az olvasó. Félévezredes üzenetet igyekszünk közvetíteni, ezzel az ezer szikrát vető beszélgetéssel az ásványok csodálatos világáról. A skolasztika iskolapadjaiból a természet napsugárözönébe kiszökkenő emberi elme diadalittas nyújtózását érezzük e dialógusban. Ám a széles karmozdulatok nem válnak, válhatnak szárnycsapásokká, a század gyermekei nem lehetnek részesei az ikarosz-i kalandnak: újabb börtönrácsként borul föléjük a saját maguk által föltárt hatalmas antik tudomány rendszere. Agricoláék áhítják a földet; a földbe, légbe, vízbe, élőlénybe zárt csodák kézzel fogható valóságait és igazságát kutatják, ettől a gyakorlattól, csakis ettől várják a választ megoldatlan kérdéseikre, ugyanakkor elbizonytalanodva, kissé szégyenlősen vonulnak vissza biztos irodalmi fundamentumukra, ha úgy érzik, hogy praktikus véleményük netán ellenkezik valamelyik nagy klasszikus citátumával, vagy kellően nem támasztható alá a nagy szerzők tengernyi irományával. A gyakorlat tudománya még kevés: a kémia, alkímia az aranycsinálás és csodagyógyítás labirintjának ördögi folyosóit tapossa körbe-körbe kilátástalanul. Agricoláék meg is vetik, kigúnyolják. De nincs új tudomány, amely újabb magyarázatokkal, újabb klasszikusokkal szolgálna. A felszabadulásra, az öntudatos liliputiak izmos óriássá válására azonban még két-három évszázadot várni kell, amikor - éppen a bányászat-kohászat emlőjén nevelkedett - ásvány-földtani, fizikai-mechanikai, kémiai tudomány az emberi megismerés korlátlanságának hitével széjjelfeszíti a reáboruló rácsozatot; hogy aztán alig egy évszázad múltával rodin-i pózban gyötrődjön újabb kétségei közt... A lilliputiaknak mindig szükségük van a klasszikus gulliverekre?
Kiadványunk ilyen érzelmek áradatában született. Nem akartunk sem filologizáló, sem tudományoskodó szöveget az olvasó kezébe nyomni. Olvasmányt, sziporkázó olvasmányt szeretnénk átnyújtani, amelyből a mai forrongó-átalakuló szellemi világ embere megérezhet valamit abból a 16. századi, nem különben izgalmas élet izzó levegőjéből. Vissza