Halálkísértő (dedikált példány)

Fülszöveg

"Persze emlékeztetni akarják a piros színnel régi meggyőződésére, felkorbácsolni bűntudatát, tehát ismerik a legérzékenyebb pontjait is.
Ha a piros kocsikat megpillantotta, akkor mintha megszorult volna a szívében néhány csepp vér.
Egyre többször jutott eszébe, hogy az apját is biztosan üldözték.
Milyen furcsa, az apjával kapcsolatban sohasem érzett mást, csak rejtélyeket.
Már teljesen áthatotta a szerinte kivert kutyák hangulatát árasztó ősz, amikor azt is észrevette, hogy sárga színű autókkal követik.
Mit akarnak üzenni neki vajon ezzel a színnel?"
Előző könyvem (Életvesztesek) hátoldalára ugyanezt a hetes számot biggyesztettem. Hát ez ugye bizony rejtélyes: hiszen az előző regény hatodik könyvemként jelent meg, ezért fülszövege nehezen lehet a hetedik, viszont ez a kötet, amit most az olvasó a kezében tart, a hatodik megírt könyvem, így aztán fülszövege miért ne lehetne a hetedik, ha egyszer hetediknek jelent meg, nemde.
S vajon mit akartam üzenni mindezzel, mondhatom semmit, illetve annyit, miszerint hétig sem tudok számolni.
Hogy az előzőeket igazoljam, idemásolom, mit is írtam az Élet és Irodalomba: "A regényről manapság semmit sem lehet tudni, és ez bizony nem árt a regénynek." (Gondoltam itt A barátom regénye és a Nem sírunk nem, nem nevetünk című ötödik, illetve negyedik fülszövegeimet tartalmazó köteteimre - az első háromra nem gondoltam, mert azok szociográfiák.) Hát így kedves közönség.
Viszont ha semmi másban, de abban biztos vagyok, hogy ez a fülszövegem mindenképpen a hetedik most már. Vissza