Berke Annus két napja

Előszó

Berke Annus ilyen :
Sem nem alacsony, sem nem magas, hanem középtermetű. Sem nem kövér, sem nem sovány, hanem erős és izmos. Sem nem szőke, sem nem barna, hanem barnásszőke. Sem nem felnőtt, sem nem gyerek, hanem olyan tizennégy esztendős forma, azaz hogy most már tizenöt is elmúlt. Két kék szeme kerekre nyílva ámuldozik állandóan a világ különféle csodáin. Barnásszőke, kerek szemöldöke magasra húzódik, mintha ezzel is jelezni akarná szüntelen kíváncsiságát és érdeklődését. Szemöldökét még magasabbra húzza az a két kőkeményre font varkocs, amely a halántéka fölött ágaskodik, mint két kicsi szarvacska. Egyébként pedig az orra piszécske, az álla gömbölyded, az ajka kissé duzzadt és mindig mosolyra kész... A hangjáról se feledkezzünk meg. Nevetős hangja van Annusnak, azonkívül egy kis tájszólással is beszél.
Aki pedig mindezek alapján úgy gondolja, hogy Berke Annus vidám, derűs lelkű, boldog lány, az cseppet sem téved. Csakhogy nem volt mindig ilyen derűs, ilyen vidám. A kerekre nyitott szemek sarkában azelőtt állandó lakók voltak a kövér könnycseppek, kissé duzzadt, piros szája nem nevetésre, hanem bánatra, pityergésre állott. Hogyan lett ilyen vidám a szomorú Berke Annus ? A megfejtés persze nagyon egyszerű: megváltozott, szép, jó, boldog, vidám lett Berke Annus élete. De ez nem ment egyik napról a másikra. Ez a történet nem mond el sem kevesebbet, sem többet, csak annyit, hogy milyen volt Berke Annus élete, milyen volt ő maga s hogy mi minden történt vele, amíg ajkán kinyílt a vidám mosoly és szemében megcsillant a boldogság, az öröm tiszta fénye. Vissza