Berény Róbert emlékkiállítása a Déri Múzeumban

Előszó

Részlet:

Berény Róbert alkotó tevékenysége kerek fél évszázadot ölel fel, s törekvéseiből mindig leolvasható valamilyen formában e fél évszázad politikai, társadalmi és művészeti meghatározottsága.
1887-ben született Budapesten. Legelső művein a Munkácsy Mihály iránt érzett tiszteletének nyomait látjuk. Ösztönös technikai készség és szokatlanul nagy drámai erő jellemzi e tónusos festésmódban készült olajképeit (Fiatalkori önarckép, Szoba esti lámpafénynél). A budapesti Mintarajz Iskolában másfél esztendeig tanult, s pontos akadémiai tanulmányok közben az impresszionizmus térhódítását láthatta az intézmény falain belül és különösen kívül. Ő mégsem a színes festői benyomások érzékeltetésére törekedett, noha ez természetszerű lépés lett volna az akadémikus képzés után. Párizsba utazott és beiratkozott a Julien Akadémiára. De csak néhány hónapig látogatta az intézményt: inkább Párizs modern szellemű kiállítótermeiben kereste a boldogulás útját. Cézanne-nak, Seurat-nak, Matisse-nak és a Fauves-nak a kiállításait rendezték meg első ottani időzése alatt. Ettől kezdve az ő palettáján is a ragyogó tiszta színek: a vörösek, a krapplakkok, a rózsaszínek, okkerek, narancssárgák, a kékek, smaragdzöldek feketék bátor sokadalma tűnt fel. A naturától távolodó, felfokozott, sőt lobbanékony erejű színek és a merészen stilizált formák lehetőleg a kép síkfelületéhez igazodva jelenítették meg a tárgyi részleteket, s némi szecessziós vonás és lappangó expresszív feszültség is a felszínre tört bennük. Ha csak rövid ideig is, de Berény és Márffy Matisse magániskoláját szintén látogatta. Vissza