Berény Róbert emlékkiállítás

Előszó

Részlet a könyvből:

Berény Róbert kutató, töprengő, bölcselkedésre hajló alkat volt, annak a századforduló utáni nemzedéknek a képviselője, amely szellemi síkon előkészítette a nagy társadalmi forradalmat. Szemléletének kialakulásában az elvont filozófiai gondolkozáson kívül nagy szerepe volt a lélektannak, azazhogy a tudatos és nem tudatos lélektájak kutatásának. Művei előtt állva úgy tetszik, hogy ő a gondolati tevékenységgel megismert törvényszerűséget egy erősen érzelmi indíttatású művészet számára használta fel.
Legkorábbi (itthon festett, tónusos) művei a Munkácsy Mihály iránti tiszteletét mutatják, de 1904-ben Párizsba ment, s ott már Matisse és főként Cézanne művészete ragadta meg. Csendéletein különösen jól érzékelhető a cézanne-i tanulság. A tárgyakat egy kicsit szögletessé, sztereometrikussá formálta, s így jobban fel tudta kelteni a téri elhelyezkedés képzetét, mint a természet adta esetleges alakjukkal. Figurális művei (főként aktképei) vagy akár tájképei az érzéki és a természeti szuggesztió fölkeltésén túl, egy láthatatlan erőhálózatnak, a konstruktív képi gondolatnak a szempontjai szerint alakulnak, az állandóság és a biztonság érzetét sugározva. Tulajdonképpen egy súlyos és időszerű gondolat képi megjelenítése foglalkoztatta és izgatta: az impresszionista szemlélet szubjektivitásával szemben megmutatni a dolgok értelmi jelentését, létalapjuk, szerkezetük legfőbb sajátosságait. Vissza