Berény Róbert

Előszó

Részlet a könyvből:
Berény Róbert megítélése a végletek széles spektrumán mozgott a bigott, vaskalapos elutasítástól a rajongó elismerésig már életében is, de a halála óta eltelt több mint hat évtizedben is változatosan alakult a róla kialakított kép. A Rákosi- és Kádár-korszak propagandája generációk fejébe kódolta mozgalmi, kommunista festőként a Tanácsköztársaság Fegyverbe! Fegyverbe! feliratú plakátjának tervezőjét, míg külföldön kereskedelmi plakátjai révén cseng ismerősen neve. Sokan a Gresham asztaltársasághoz köthető időszakának művei alapján ítélik meg, hiszen az utolsó, 1963-ban rendezett nagy retrospektív emlékkiállításán és a róla megjelent monográfiákban túlsúlyban ezek a festményei reprezentálták.
Az utóbbi évtizedekben sokkal inkább pályakezdésének pezsgő évei, az avantgárd mozgalmakkal kapcsolatos periódusa, valamint a berlini emigrációját követő art decós dekoratív korszaka került rivaldafénybe. Egy-egy, csupán az elmúlt néhány évben előkerült fauve-, illetve a Nyolcak-korszakában készült műve mégis klasszikussá vált azóta, ugyanis nem csupán a hazai, de egyre inkább a nagy nemzetközi kiállításokon is pregnánsan igazolják, hogy a magyar festészet úttörői a századelőn szinkronban tevékenykedtek az új izmusok párizsi alakítóival. Mindamellett, hogy a XX. századi modern magyar festészet legnagyobbjai között érdemel kitüntetett helyet, a fokozódó nemzetközi figyelem és elismerés talán arra is reményt adhat, hogy a jövőben az egyetemes művészettörténet-írás lapjaira is egyre sűrűbben és mélyebben íródik fel Berény Róbert neve. Vissza