Előszó
Már jó néhány éve annak, hogy Európa keleti felében is új szelek fújdogálnak az élet számos területén. Ennek hatására reményt keltő változások mennek végbe egyebek között a tudományos és kulturális szférában is. Az egyik erre utaló biztos jel az, hogy évről évre bővül azoknak a kárpátaljai kulturális, tudományos és történelmi személyiségeknek a névsora, akiket a múlt rendszer és annak kiszolgálói tudatos és igazságtalan elhallgatásra ítéltek, s akiknek újra felfedezése napjaink feladata. Ez utóbbiak között találjuk Lehoczky Tivadar nevét is, aki szűkebb pátriánk, s különösen a valamikori Bereg vármegye múltjának legjobb és legszakavatottabb kutatója volt, ám kiemelkedő teljesítményt nyújtott nemcsak a történelemtudomány, hanem a közélet és a művelődés terén is.
De ismerjük-e ténylegesen Lehoczky Tivadar munkásságát? Felismerjük-e helyét, szerepét, jelentőségét Kárpátalja tudományos és kulturális életének palettáján? Méltó tisztességgel és tisztelettel ápoljuk-e az emlékét?
A válasz: nem! Nem eléggé. S hogy miért? Talán éppen nagysága miatt alakult így.
Hiszen Lehoczky egy személyben történész, régész, néprajzkutató, genealógus, szfragiszta, természetbúvár, muzeológus, műemlékvédő, numizmata, fordító, író, utazó... - s még hosszan lehetne sorolni. A magyaron kívül ismerte a latin, német, szlovák és ruszin nyelvet. Élete folyamán 12 monográfiát és egyéb könyvet adott ki, melyek közül néhány többkötetes; ezenkívül majdnem 200 tudományos, számtalan ismeretterjesztő és más jellegű cikket publikált. S ez még nem minden: szólnunk kell hatalmas kézirat- és régiséggyűjteményéről, amely a maga idejében a Monarchia egyik legnagyobb magángyűjteménye volt. Lehoczky történelmi, régészeti és más jellegű kutatómunkájának eredményei oly mértékben megalapozottak és kimerítőek, hogy még ma is forrásértékkel bírnak, sok szempontból felülmúlhatatlanok.
Vissza