Gyerekek az utolsó padban

Fülszöveg

Az ismeret - bárki is a "fölismerő", író, tudós, közíró - közvetítésénél, a gondolatoknak az olvasóhoz történő eljuttatásánál van-e méltóbb dolga egy könyvkiadónak? Ez a sorozat, melyet most van módunk közreadni - hitünk szerint - legfontosabb könyveink, a legfontosabb feladataink közé tartozik.
A világ megismerése előtt, önmagunk és viszonyaink megismerése az az eszköz, melyet el kell sajátítatunk. Önmagunk előtt nem lehetnek tabuk. Önmagunkkal mindig mindent meg kell tudni beszélni, olykor a kíméletlenségig fokozva önmagunk "boncolgatását".
Mindannyiunk életében játszott már szerepet olyan férfi vagy nő aki a világról lenyűgözően sokat tudott. Tudásai, csodált intellektusa, gondolkozásának fegyelme csak akkor mondott csődöt ha önmagáról, önnön viszonyairól kellett - elsősorban önmaga előtt - számot adnia.
Szánnivalóan ostobák, korlátoltak tudunk lenni akkor amikor a biztos ítéletű, jól begyakorolt önismeretünket kellene mozgósítanunk.
Az egyes emberek önismerete talán képes összegződni. A bizonyosság, hogy jól és pontosan ismerjük magunkat képes hozzárjárulni egy nemzet önismeretéhez. Erre, ennek a XXI. századot éppen elkezdő országnak, benne vezetőinek és polgárainak nagy, nagyon nagy szüksége volna. Bár szerény eszközeinkkel hozzá tudnánk ehhez járulni?
Ennek elősegítésére hoztuk létre, - természetesen szakemberek segítségével sorozatunkat. Reméljük, hogy az olvasó felismeri, hogy a felé nyújtott kéz nem ütni, nem bántani, nem fájó sebeket föltépni, hanem éppen ellenkezőleg, segíteni akar. Segíteni TABUK NÉLKÜL. Vissza