Előszó
Vannak történetek, melyek felbukkannak az ember fejében, majd eltűnnek egyszer és mindenkorra. Akadnak olyanok is, melyek újra és újra visszatérnek. A képeik mind élesebbé válnak, a szavak mind...
Tovább
Előszó
Vannak történetek, melyek felbukkannak az ember fejében, majd eltűnnek egyszer és mindenkorra. Akadnak olyanok is, melyek újra és újra visszatérnek. A képeik mind élesebbé válnak, a szavak mind többen tolonganak a fejben. Nyughatatlanok, tolakodók, mondani akarnak valamit. Eleven lényként léteznek odabent. Bár kezük, lábuk még homályos, de karmuk már van, és azokat bizony használják is.
Vannak történetek, melyek meg akarnak születni.
Nekik nem lehet ellentmondani. Ki is merészelne ilyet tenni? Papírra kell kerülniük. Okkal türemkednek a világra, néha olyan okkal, amit még a tollforgató sem sejt.
Senki nem tudja, honnan jönnek.
Ebben a történetben mindannyian szereplünk. A szem, ami a szavak a szavakat olvassa, a tollforgató kéz, a hang a fejben, ami éjszakákon át suttogta az eseményeket. Sőt, talán ennél több is.
A félelmeink, a vágyaink, az elkeseredésünk a sorsunk miatt, az örömünk a kiteljesedés felett.
Nem tudtam tovább visszatartani ezt a történetet. Mindenáron el akart jutni önökhöz.
Vissza