A Zrínyiek III.

Előszó

Ilona
PROLÓGUS HELYETT
1703. március 10.
Konstantinápoly, Galata1 Temetés a jezsuiták templomában
Az emlékezés a legfontosabb - e szavak vertek bennem visszhangot azon a tavaszi estén.
A koporsó vonzotta a szemem. Hiába tudtam három hete, hogy mostantól minden másként lesz, s hogy Ilona asszonyom hangját többé nem hallom, ahogy más sem. Ahova azon a verőfényes februári vasárnap délben távozott, oda felhallik a halandók szava, de az ő hangja onnan már le nem jut.
Az urak és a páterek körülállták a koporsót, s mi, akik mindvégig hűséges szolgálói maradtunk a fejedelemasszonynak, hátraszorultunk a rideg falakig. Az érsek úr pontifíkátusi öltözékében, főpapok, és egyháziak élén várta a koporsót a kikötőben, és amerre a menet a templomig elvonult, mindenütt színes tömeg tolongott.
A galatai jezsuiták kisebbik templomának kriptája fogadta magába a koporsót, de fülemben a szertartás szavai csak kuszán csapongtak.
Később mi is közelebb járulhattunk, és addig a pillanatig, míg a súlyos kőlapot a helyére nem csúsztatták, a koporsó ugyanúgy vonzotta a szemem, mint az elején. Térdepeltünk a sír körül, szolgák és szolgálók, egykori kuruc vitézek.
Elszorult a szívem. Mily kevesen maradtunk!
Szerettem volna megváltoztatni mindent. Az egész életünket. Mennyire kívántam, hogy Ilona asszonyt újra halljam! Ő pedig nevetve azt mondaná: - Dragica lelkem, csak álmodtál! Megint azok a nehéz álmok
Emlékeztem egy múltba veszett, régi napra. Odahaza, Kraljevica tengerpartján, a kagylók gyöngyházának ragyogásában gyönyörködtünk. Langymelegen simogatta bőröm a tengeri szél, és a víz azúrban pompázott.
Ilona húszesztendős volt, én tíz.
Negyven esztendeje ennek
Ugyan, mit jelent már ennyi év? Az időnek a sírban nincs jelentősége.
- Menjünk, Dragica! - hajolt hozzám Komáromi úr. - Lassan reánk sötétedik. Jobb lesz, ha a hajón éjszakázunk. Gyere, hadd segítek
Nehezen eszméltem. A szentmise alatt is egyre csak a fehér márványtáblát Vissza

Fülszöveg

Benkő László A Zrínyiek - Ilona
Az Oszmán Birodalom és a Habsburg császár között dúl a háború, Magyarország „szabad" része már csalt alig egy holdsarló
Zrínyi Ilonát dinasztikus, politikai célzatú házasság sodorja a varázslatos tengermellékröl Munkács várába, a nagy múltú lejedelmi családhoz, I. Rákóczi Ferenchez.
Miként éli meg a sokoldalúan müveit Ilona sorsának eme gyökeres megváltozását? Hogyan viseli el nehéz természetű anyósát, Báthory Zsófiát, s azt, hogy a Zrínyi és Frangepán családok jövőjét kettébe töri egy elkapkodott felkelés, ami csaknem ifjú férje életébe kerül?
Vajon miféle úton próbálja meg Báthory Zsófia fiát a hóhérpallostól megmenteni, és mennyi szerep jut e tragikus történetben Ilonának? Születés és halál, öröm és tragédia váltakozik életében. Csaknem hat évet tölt özvegységben I. Rákóczi Ferenc váratlan halála után, és egymaga intézi a gigászi Rákóczi-birtok ügyeit. Miről is szólnak a krónikák? Hogy egyszerre volt szerető feleség, anya, politikus, aki ugyanúgy értett az ágyúkhoz, mint a víváshoz, vagy a solymászathoz? Hogy kivételes asszonyként ismerték, és Európa-szerte csodálták tudását, felkészültségét, modorát és szépségét?
S hogy özvegyként megismerkedett egy megnyerő fiatalemberrel, akit Thököly Imrének, a „kuruc királynak" hívtak, és aki tizennégy évvel volt nála fiatalabb?
Valóban szerelmi házasság volt-e az övék, és miféle buktatókat kellett leküzdeniük benne? Befolyásolhatta-e a sokat hibázó Thököly Imrét? Az Olvasó úgy érezheti magát, mintha maga is ott élne Munkács sziklára épült várában, napról napra nyomon követheti az eseményeket, miközben dörögnek az ágyúk, és ostromra készülődnek a császári seregek
Ott állhat a fejedelemasszony és gyermekei mellett a bástyán, és az ö szemével láthatja az eseményeket, majd elkísérheti Ilonát a megalázó bécsi internálására, s ott lehet vele a törökországi években
Zrínyi Ilona hiteles dokumentumokra épült, negyven év magyar történelmet felölelő teljes életregénye megmutatja Önnek, milyen volt Európa legbátrabb asszonya nőként, anyaként fejedelemasszonyként és hitvestársként! Vissza