A Budapesti Történeti Muzeum népmüvelési vizsgálata

Előszó

"Senki sem tudta még meghatározni, hogy a közönség mit kiván látni egy múzeumban. Senki sem ismeri a közönség összetételét azt sem tudják kit kérdezzenek meg és milyen kérdéseket tegyenek fel" - irja S. Dillon Repley a The Sacred Grove (A megszentelt liget) c. munkájában. A megállapítás ugyan nem túlzottan eredeti, de tükrözi a világszerte jelentkező problémát: milyen igényeket támaszt a múzeumlátogató és mi a módja az igények kielégítésének? A régi, kuriozitásokat őrző muzeumok helyére a didaktikus muzeumok léptek. Az esztétikai élményeken tul a ma emberének sokirányú érdeklődésére kell választ adni a muzeumok sajátos lehetőségeivel. Nincs egyértelmű álláspont arra vonatkozóan, milyen a korszerű muzeum. Egyesek szerint a muzeumoknak továbbra is csak szép tárgyakat kell őrizni, ezek szimbolikusan fejezzenek ki egy kulturát és a látogató minden tájékoztatás nélkül kerüljön a tárgyakkal szubjektiv szellemi kapcsolatba. A másik véglet a mindent megmagyarázó és a fejlődés sorából hiányzó tárgyat szöveggel pótoló felfogás. De találkozunk a tudományt és ismeretterjesztést mereven különválasztó elképzeléssel is: külön gyűjtemény a szakértőknek és a nagyközönségnek. A módszerek bevezetése, kipróbálása és elfogadtatása napjainkban történik. Ezért szeretnénk a külföldi és hazai tapasztalatokat, eredményeket a Muzeum és Közönség cimmel most induló sorozatban közreadni és egyben a téma tudományos feldolgozására ösztönözni. A sorozat első számában a Budapesti Történeti Muzeum három intézményében - a Budavári Palotában, Aquincumban és a Kiscelli Kastélymúzeumban - 1970. nyarán végzett népművelési vizsgálat összegezését közöljük. A kiállítások szakmai bírálatán, az ismeretterjesztő munka és a kiadványok népművelési értékelésén és a kétütemben bonyolított kérdőíves szociológiai vizsgálaton keresztül tájékozódtunk a főváros egyik fontos muzeumi intézményének a közönséget érintő munkájáról. Vissza