József Attila-tanulmányok

Fülszöveg

Csak költő, aki maga is megjárta a szenvedés poklait, s nemegyszer eljutott maga is a sötétség, a halál küszöbére, s belülről tudja, hogyan válik verssé az élmény, a fájdalom, a szorongás, a szeretet- és szerelemvágy, az utolsó pillanat taszítása-vonzása, csakúgy mint az értelem, a logikai utak fénye: írhatta meg ilyen mélységben, ilyen ráérzéssel, átütő intenzitással ezeket a tanulmányokat, nem félve - leküzdve félelmét - attól a szenvedéstől, amit József Attila verseinek felfejtése megkíván. Beney esszéi az érett József Attila költészetét elemzik; az utat, mely a költő belső világában fájdalmas, szüntelen, egyre örvénylőbb szenvedéstörténet. Ez az oka, hogy mindnyájan, akik megéltük (konkrétan vagy "csak" gondolatokban, belülről) ennek a századnak utolsó évtizedeit, József Attilát rokonunknak érezzük, mert ezt a poklot - valamennyire legalább - meg kellett ismernünk; s a fájdalomnak ez a sűrűsége, intenzitása ismerős, csak éppen azt nem tudjuk pontosan, miért-hogyan. Mert a versek gondolatvilága, érzelmi rétegei - ha nem figyelünk minden kis részletre, ha nem ismerjük kontextusukat a költő többi versével - nem nyílnak, nem nyílhatnak ki igazán. E tanulmányok azzal az élménnyel ajándékozzák meg olvasójukat, hogy a költő közvetlen közelében lehetünk; meggyötört teste-lelke verseinek csodálatos szépségében közvetlen közelről szól hozzánk. Úgy gazdagodunk lélekben-gondolatokban, ahogy az igazán nagy költészet gazdagít, ahogyan József Attila költészete gazdagít. Vissza