A második szó

Fülszöveg

A Tűzföld megjelenése, 1972 óta Beney Zsuzsának ez az első újabb verskötete. Harminc szonett - a lírai költő "hosszútávja": szonettciklus. Zárt, csiszolt forma, melyben Beney Zsuzsa a legvégletesebb kérdésekre válaszolt személyes, metafizikai és költői szenvedéllyel. Hol van Isten a Rosszban? - kérdezi évezredek óta az emberiség keresztény fele. Hol van Isten ennek a századnak az égboltjából amikor az erőszakos halál, tömegek erőszakos halála nem a történelem alakulásának szükségszerű hordaléka többé, hanem tudatos, szervezett akció; az egyén számára nem véletlen esély, hanem maga az esély? - kérdezi ma minden eddiginél több okkal nemcsak a keresztény. Beney Zsuzsa válasza ennek a századnak szól, mégis, mintha kétezer év óta várna kimondásra: "Bennük szenvedett". Bennük, mártírokban, akiknek "halálában élünk temetetlen" mi túlélők, mint az ő megkövült emlékezetüknek árnyalakjai.
De Beney Zsuzsa tovább vezette e szonettek gondolatívét onnan, ahol a gyász és a reménytelenség elfojtotta a szót. A személyes, egyszeri élet akarásáról és méltóságáról is szólnak ezek a szonettek - anélkül, hogy profán zajjal vernék fel az első szonettekben emelt templom csöndjét. Ez Beney Zsuzsa rendívüli költői teljesítményében talán a legbátrabb és legszebb. Hogy a megalázott szenvedés és halál megválthatatlangását együtt érzi át az élet természetes, örökös megváltódásával. Vissza