Egy titokzatos nép holt(?) nyelve: Az etruszk (dedikált példány)

Előszó

A magyar őstörténet tárgyalásakor általában nem szokás kitérni az etruszkok kultúrájának bemutatására. Sőt, ha a külföldi szakirodalmat lapozgatjuk, ott is az áll, hogy bár a tudósok rengeteg erőfeszítést tettek az etruszkok eredetének kutatására, nyelvük megismerésére, ez a kutatómunka igen csekély kézzelfogható eredménnyel járt. A hivatalos felfogás szerint az etruszk ismeretlen eredetű nép, nyelve is ismeretlen, holt nyelv.
Az etruszk kultúra és az etruszk nép az európai történelem színterén rendívül fontos szerepet tölt be: Nyugat-Európa ókori históriája első fejezetének tekinthető az etruszk civilizáció. A Római Birodalom központját adó Rómát (etruszk nevén Ruma) Tarquinius Priscus etruszk király alapította Kr.e. 575-ben, valamint az ő nevéhez fűződik a Tiberis parti város kiépítése is.
A magyar tudósokat és amatőr kutatókat is régóta foglalkoztatta az „etruszk rejtély". Az 1800-as években, amikor az iskolai tankönyvekben azt tanították, hogy a magyar napkeleti nép, a szkíták leszármazottja, maradványaiban élt a köztudatban, hogy a szkíták egy csoportja Itália területén keresett hazát. Lehetséges-e, hogy ezek az itáliai szkíták voltak az etruszkok? A nemzetközi szakirodalomban „etruszknak" tartott feliratok többsége feltehetően a szkíták nyelvén íródott, és ezek a szövegek magyarul érthetőek. A következőkben felvázolt kutatási eredmények rávilágítanak arra a tényre, hogy az etruszk művelődést kialakító népesség egy része mindenképp a görögök által szkíta néven nevezett néppel rokonságban állt. Vissza