Emlékezés Glatz Oszkárra

Előszó

A kétmilliós Budapest igazi világváros, nagy kiterjedésű metropolisz, mely olyan természeti értékekkel dicsekedhet, mint a budai hegyek. Ezen hegyek, dombok együttes neve a XII. kerület elnevezése: Hegyvidék.
Kerületünk teljes területe 26,67 négyzetkilométer, ennek 41 %-a ma is zömében erdővel borított külterület. Hegyvidékünk az őskortól kezdve éltek emberek, erről tanúskodnak a régészek Városkúton talált neolit kőkorszaki leltei, majd a bronzkor, római, népvándorlás, honfoglalás-kori sírok anyagai. Hosszú idő telt el, míg benépesültek a hegyoldalak és az erdőirtások nyomán véglegesen megtelepültek elődeink e háborúk szabdalta tájon.
A kerület története, gazdasági fejlődése a Királyi várhoz, Buda városához kötődik. Itt pihentek, szórakoztak, vadásztak a királyi udvar népei, és itt táboroztak, pusztítottak a megszálló, ostromló hadak is. A vidék népének kellett ellátnia a várat és a várost mezőgazdasági terménnyel, borral, vaddal, élelemmel. A XIX. század közepén már több mint 100 épület állt a hegyvidéken, amelynek házait 1822-től kezdve a Krisztinavárosnál tartották nyilván. Az önálló kerület 1930-ban, az Országgyűlés XVIII. törvénycikkével született, amely először használja a ma közszájon forgó "Hegyvidék" elnevezést. Ebben az évben a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság közgyűlése elhatározta, hogy nevet is ad a területnek, mégpedig a "Mátyás király város" nevet.
Hogy mikor telepedett meg először művész nálunk, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a reformkorban benépesülő Városmajor utcában már költő, színész, festő megfordult, és a vidám dűlő-keresztelők is vonzották a bohém népeket. Vissza