Előszó
Nagy szeretettel és tisztelettel vesszük kezünkbe Benedek István könyvét, amely a repülőmodellezésről, pontosabban a kolozsvári repülőmodellezés termékeny évtizedeiről szól, de gondolatmenetét át- meg átszövi az eltelt 5-6 évtized sokszor disszonánsnak tűnő hangulatvilága. Önéletrajzi írásnak is tekinthető az elbeszélés, amelynek számos eleme a pillanatnyi sportpolitika függvénye, és éppen ezek azok az elemek, amelyek sok érthetetlen eseményre adnak választ. Mindenesetre ez a kissé szűk körű sportág feltétlenül tekintélyt nyer a szerző figyelemre méltó intelligenciájának tükrében. Modern sportág ez, a műszaki sportok csoportjában, ahol a technika csodái segítségével teljesítménynövelési és ügyességi versengés folyik.
Itt kell megállnunk egy pillanatra, és itt kell hangsúlyoznunk még egy olyan adottságot, amely általában a modellezést az évezredforduló egyik legfontosabb nevelő tevékenységévé teszi. A 40-es évek elején számunkra is újdonságot jelentettek ennek a felfogásnak, pedagógiai, didaktikai módszereknek adottságai, amelyek a legbonyolultabb és a legönállóbb gondolkodás fejlődését segítik elő már a zsenge fiatal korban.
Nem egyébről van szó, mint arról, hogy a modellezés minden ágazatában a modellezni vágyó fiatal lehető legőszintébb kutatási-alkotói óhaját a tudományos módszertan törvényei szerint elégítse ki a modellezőkört vezető tanár vagy szakoktató. A megfelelő képzettséggel és pedagógiai érzékkel rendelkező oktató az alapos, lelkiismeretes munka segítségével elnyerhető teljesítménynövelésre serkenti a fiatal generáció tagjait. Ez kissé hasonlít a régi „gyakorlati órák" gondolatához, de mégsem az, mert az ún. műhelyóra gyakran unalmas és minden esetben kötelező volt, ellentétben a modellezéssel, amelyik teljesen önkéntes, választott foglalatosság.
Mit ad a modellezőkör, illetve -műhely a mai fiataloknak? A modern technika minden elérhető és a modellezéshez szükséges elemét, a jól felszerelt műhelyt, a műszaki kezdeményezés serkentését, az ötlet megvalósításának lehetőségeit, a teljesítménynövelés útjának tanulmányozását, a versengés számtalan lehetőségét és a sikerélmény teljes értékű megvalósításának örömét. A fiatal modellező érdekelt a kísérletezés, a tudományos információfelhasználás számos ágazatában, a legmodernebb technológiák alkalmazási lehetőségeinek megismerése terén. Végül, ha minden szép és jó és megfelelő, akkor a modell repül, esetleg nagyon jól repül, ha nem, akkor roncs lesz belőle, mert a modell alkotása közben valami hiba furakodott az elméleti számításokba vagy a kivitelezés igényes fázisaiba. így van ez az egyetemi laborokban is, a kutatóintézetekben. Ugyanakkor a tudományos gondolkodás ilyenszerű, kísérletekkel megalapozott alakulása a jövendőbeli kutatót bátorsággal, fegyelmezettséggel, körültekintéssel, megalapozott kíváncsisággal fegyverzi fel. Ennél többet szerintem az iskola, de még az egyetem sem adhat.
Vissza