Benedek György kiállítása

Előszó

Szavakkal nehezen visszaadható nehézségű munkát vállal az, aki hivatásának a képzőművészeti alkotómunkát választja. Az élet száz szemet kívánó forgataga, virtuóz észjárást igénylő bonyolultsága, nevetéstől és sírástól zajos kavalkádja ontja a témát, a megörökíteni valót; csakhogy ezek közül nem mindegyik azonos komolyságú és fontosságú. A művész számára már a választás próbatételt jelent. A műterem csöndjében kell az anyaggal, eszközökkel birkózva, a fogadtatás milyenségére gondolva újraformálni, általános érvényűvé tenni az élményt. Közölni és hatni kell, s ez az esztétikai értékteremtés hibát nehezen tűrő dolgában egyáltalán nem könnyű feladat.
Benedek György - véleményem szerint - a próbatétel minden előre látható akadályát, embert és művészt olykor megkínzó nehézségét vállalva választotta hivatását. Érzékenysége, szakmai felkészültsége, az önmaga korrigálását is vállaló művészeti magatartása, illetve az eddig megtett út eredményei generációjában az értéket teremtők közé tartozóvá sorolják. Festő, aki a pályakezdés közvetlen kötődésein felülemelkedve, több utat próbált, amíg egyéniségének a legmegfelelőbb kifejezési formát megtalálta. E többfelé tekintő érdeklődést azonban belső logika fűzi összefüggő egységgé, bizonyítván azt, hogy a keresés és a kapkodás nem ugyanaz. Benedek György keresett, kutatott, a néha az egymással is feleselő kísérletei a nyugodt, a festészet erejében rendületlenül hívő, az újra reagálni képes alkotó maga számára állított feladatai voltak. Olyanok, amelyek érlelő erejüknél fogva az életpálya mostani eredményeihez nyújtottak gondolati és szakmai alapot. Vissza