Előszó
Részletek:
Volt egyszer egy király, annak három fia. Ez a király a halála órájában meghagyta a fiainak, hogy minden áldott nap új csizmát húzzanak fel, ne sajnálják a pénzt, mert ha szavát megfogadják, bizony nem bánják meg. Meghal a király, nagy ceremóniával eltemetik, s a királyfiak csakugyan mindennap ój csizmát húztak. De két-három esztendő múlva úgy leszegényedtek, hogy még az is alig volt, amit egyenek, nemhogy mindennap új csizmát húzzanak a lábukra. Mondja az idősebb királyfi:
— Lássátok, lássátok, kár volt megfogadni az apánk szavát. Elkoldusodtunk mi is, el az ország is, most már mit csinálunk?
—- Igazad van, — mondotta a középső királyfi — bizony kár volt hallgatnunk az apánkra, elég lett volna, ha mindennap szépen kifényesíttetjük a csizmánkat, mindenki újnak hitte volna.
Az elrabolt királykisasszony
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl volt egy király s annak egy szépséges szép leánya. A királyfik és a hercegek egymásnak adták az ajtókilincset s éppen arra került volt a sor, hogy a királykisasszony jövendőbélit válasszon magának, de mikor gyülekezni kezdettek a királyik s a hercegek, hirtelen nagy fergeteg kerekedett, benyargalt az udvarba két sárkány, megragadták a királykisasszonyt s elvitték nagy Sárkányországba.
Hej, Istenem! lett nagy búbánat és szomorúság a palotában. A király egyszeribe kihirdettette ország-világon, hogy annak adja a leányát s melléje fele királyságát, aki visszahozza nagy Sárkányországból.
Hiszen próbáltak is szerencsét sokan, minden rendű s rangú legények, de egy sem tudta visszahozni a királykisasszonyt.
Volt a király városában egy szegény ember s annak két fia. Jancsinak hívták az egyiket, Pistának a másikat.
Azt mondja Jancsi:
— Édesapám, én elmegyek, szerencsét próbálok hátha visszahozom a királykisasszonyt.
Mondta a szegény ember:
— Jól van, fiam, eredj Isten hírével.
Vissza