Benedek Elek irodalmi levelezése II.

Előszó

Benedek Elek életének és munkássága utolsó szakaszának korrdinátáit pályájának utolsó nyolc esztendejére - levelezése erre a periódusra eső részének felkutatása és közzététele lévén a célunk - az első kötet (Bukarest, 1979) bevezetőjében vázoltuk. Bővebben kitértünk az 1921-1925 közötti évek eseményeire, s a levelek közlésével a kolozsvári Vasánapi Újság megszűntéig (1925. március 29.) értünk el, természetes tehát, hogy az író életének utolsó öt esztendejéről ott csak elnagyolt képet nyújthattunk. A kötetünkben közölt újabb, valamivel több mint háromszáz levél alapján további három esztendő megannyi küzdelme, sikere és kudarca bontakozik ki, amelyek Benedek Elek személyén keresztül a romániai magyar irodalom kezdeteinek alig vagy félreismert összefüggéseire is rávilágítanak, a korszak számos jelentős és kevésbé jelentős alkotójának mindennapjaiba, munkásságába engednek bepillantást. Jószerével e korszak valamennyi jelentős írója, költője kapcsolatba került Benedek Elekkel, legalább egy-két levelet váltottak, vagy közvetve szó esik róluk, munkásságukról mások leveleiben. Elegendő egyetlen pillantást vetni a kötet névmutatójára, hogy emggyőződjünk róla: közvetve vagy közvetlenül úgyszolván mindenki ott van, aki csak számba jöhetett irodalmi berkekben idehaza.
Mégis, paradox módon, a vizsgált három esztendő legáltalánosabb jelenségeként Benedek Elek fokozatos elszigetelődését figyelhetjük meg. Észlelhető ez annak ellenére, hogy az író korát meghazudtoló lendülettel és munkabírással dolgozik; új könyvek, a régiek újabb kiadásai jezik magára találását könnyebb lefolyású agyvérzése után, tovább növekedik leveleinek száma, szélesedik levelezőtársainak tábora. Saját györsmérlege szerint csak 1925-ben hét új könyvet jelentet meg, melyből négyet abban az évben ír (összesen 30 ív terjedelemben), kilenc kötetet szerkeszt (62 ív), régebbi könyveit rendezi sajtó alá (52 ív), s mindezt amellett, hogy a hetente megjelenő Cimborát nemcsak szerkeszti, de jó fele részben maga is írja. Vissza