Édes anyaföldem!

Fülszöveg

„A magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán fogtam e könyv írásába: az első fejezetek egykét keserű kiszólását ez magyarázza. Azzal az érzéssel ültem íróasztalomhoz, hogy e könyv írói pályám utolsó könyve lesz - halálom után, ha nyilvánosságra kerül"- írta önéletrajzi könyvéről Benedek Elek 1920 tavaszán. A gazdag írói életút egyetlen regénye páratlanul izgalmas olvasmány Erdélyről, gyerekkorról, a század eleji Budapestről, írók és szalonok titkairól, képviselőházi vitákról, nem utolsósorban pedig a szülőföldről és a székely néplélekről. Benedek öt éven keresztül országgyűlési képviselő volt, de politikusként is mindvégig az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a közoktatással foglalkozott. 1921-ben végleg hazatért Erdélybe, ahol az irodalomnak és az irodalomszervezésnek szentelte idejét.
„ Most pedig, türelmes íróasztalom, minekelőtte világhódító útjára indul a székely fiú, engedd, hogy kövesse meg az édes anyaföldet. Te, ki mindennapos tanúja vagy a... Tovább

Fülszöveg

„A magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán fogtam e könyv írásába: az első fejezetek egykét keserű kiszólását ez magyarázza. Azzal az érzéssel ültem íróasztalomhoz, hogy e könyv írói pályám utolsó könyve lesz - halálom után, ha nyilvánosságra kerül"- írta önéletrajzi könyvéről Benedek Elek 1920 tavaszán. A gazdag írói életút egyetlen regénye páratlanul izgalmas olvasmány Erdélyről, gyerekkorról, a század eleji Budapestről, írók és szalonok titkairól, képviselőházi vitákról, nem utolsósorban pedig a szülőföldről és a székely néplélekről. Benedek öt éven keresztül országgyűlési képviselő volt, de politikusként is mindvégig az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a közoktatással foglalkozott. 1921-ben végleg hazatért Erdélybe, ahol az irodalomnak és az irodalomszervezésnek szentelte idejét.
„ Most pedig, türelmes íróasztalom, minekelőtte világhódító útjára indul a székely fiú, engedd, hogy kövesse meg az édes anyaföldet. Te, ki mindennapos tanúja vagy a hontalanná lett öreg ember sorvasztó kínjainak, az édes anyaföld után való halálos vágylakodásnak; te, aki aggódva nézed, mint akad el az öreg ember tolla minduntalan; mint száll sóhajtás után sóhajtás Kelet felé, mindig Kelet felé: hinnéd-e, hogy ez az öreg ember valaha könnyű, oly könnyű szívvel vált meg e földtől? Sorvasztó kín, halálos vágyakodás, megtört szív, megalázott lélek: mi megkövetést kívánsz még, édes anyaföldem?" Vissza