Benedek Elek (dedikált példány)

Fülszöveg

Székelyhidegkúton születtem 1941. július 9-én, a második bécsi döntés után; magyar állampolgárként, amelyről soha nem mondtam le. Életem legnagyobb élménye s egyúttal első emlékképem a világról a falunk mellett húzódó, Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó országhatár. Trianon után ismét magyar földet éreztünk a talpunk alatt.
Apám, anyám és minden ősöm szántóvető földműves volt, így abban a
kegyelemben részesültem, hogy gyérmekkoromat erdőn, mezőn, legelőn, nyulak,
őzek, pacsirták és pajtásaim társaságában tölthettem.
Gimnáziumot Székelykeresztúron, az egyetemet Kolozsvárott végeztem.
Hét évig voltam magyar irodalom szakos tanár Csíkdánfalván, kilenc évig magyar
szakos szakfelügyelő Sepsiszentgyörgyön, Háromszék-megyében.
1978-ban doktoráltam irodalomtörténetből a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem
filológiai fakultásán.
Ebben az időszakban pedagógiai publicisztikával jelentkeztem a romániai magyar sajtóban, és irodalmi tanulmányokkal az Utunkban és a Korunkban. Súlyos... Tovább

Fülszöveg

Székelyhidegkúton születtem 1941. július 9-én, a második bécsi döntés után; magyar állampolgárként, amelyről soha nem mondtam le. Életem legnagyobb élménye s egyúttal első emlékképem a világról a falunk mellett húzódó, Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó országhatár. Trianon után ismét magyar földet éreztünk a talpunk alatt.
Apám, anyám és minden ősöm szántóvető földműves volt, így abban a
kegyelemben részesültem, hogy gyérmekkoromat erdőn, mezőn, legelőn, nyulak,
őzek, pacsirták és pajtásaim társaságában tölthettem.
Gimnáziumot Székelykeresztúron, az egyetemet Kolozsvárott végeztem.
Hét évig voltam magyar irodalom szakos tanár Csíkdánfalván, kilenc évig magyar
szakos szakfelügyelő Sepsiszentgyörgyön, Háromszék-megyében.
1978-ban doktoráltam irodalomtörténetből a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem
filológiai fakultásán.
Ebben az időszakban pedagógiai publicisztikával jelentkeztem a romániai magyar sajtóban, és irodalmi tanulmányokkal az Utunkban és a Korunkban. Súlyos testi bántalmazások és zaklatások miatt 1984-ben menekültem családommal együtt Ausztriába, ahol politikai menedékjogot kaptam, és ezzel megkezdődött emigráns életünk.
Két és fél évet éltünk lágerben, Felső-Ausztriában. Már ebben az időszakban munkatársa lettem a Bécsi Nap/ónak, és előadásokat tartottam Európa különböző nagyvárosaiban. Közben voltam favágó, Zulager, vagyis kőműves kisegítő munkás, autóalváz kezelő, kertész, gyári munkás, sofőr, gyertyaöntő, faúsztató tutajos stb. Doktori diplomámat a Bécsi Tudományegyetemen honosíttattam 1988-ban. Feleségemmel alapítottuk a Bécsi Magyar Iskolát, amelyet közel egy évtizeden keresztül irányítottunk.
Esszéket, irodalmi tanulmányokat írtam a római Katolikus Szemleben, az Uj I Jtóhatárb&n, a Kisalföldben és a Bécsi Naplóban, mely utóbbinak szerkesztőbizottsági tagja is voltam. Megszűntéig tudósítottam Bécsből a Szabad Európai Rádiót, és dolgoztam a Burgenlandi Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztőségében. Esszéimet és irodalmi tanulmányaimat Körfolyosó Bécsi glosszák címmel adta ki 2003-ban a budapesti Accordia Kiadó.
A néma esküje című önéletrajzi esszé-regényem 2004-ben jelent meg Budapesten a Széphalom Könyvműhely kiadónál.
Benedek Elek című monográfiámmal irodalomtörténet-írásunk régi, nagy adósságát pótoltam: a kötet 2006 februárjában jelent meg a csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó gondozásában.
Legfrissebb kötetem esszé- és tanulmánygyűjtemény: Az író fénye, Napkút Kiadó, Budapest, 2012.
Jelenleg szabadfoglalkozású író vagyok, új regényemen dolgozom, Bécs-Budapesten élek.
Hegedűs Imre János Vissza