Előszó
Részlet:
"Volt egyszer egy öreg király, s annak egy gyönyörű leánya. Úgy hívták: Százszorszép. Szép volt a leány, napra lehetett nézni, de rá nem. Jött is kérője, mint darázs a mézre,...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Volt egyszer egy öreg király, s annak egy gyönyörű leánya. Úgy hívták: Százszorszép. Szép volt a leány, napra lehetett nézni, de rá nem. Jött is kérője, mint darázs a mézre, kilencvenkilenc a világ minden tájáról. No, ha jöttek, el is kullogott mind hosszú orral, mert Százszorszépnek nem tetszett egyik sem. Az egyikre azt mondta, kövér, mint a májas hurka, a másikra, hogy ösztövér, mint a paszulykaró. Ha szőke legények kérték, kisasszonynak csúfolta, ha fekete, kéményseprőnek. Ezért-e, másért-e, de sírt az öreg király egyik szeme, ha a lányára nézett. Igaz, nevetett a másik. Találgatták a népek, hogy ennek mi lehet az oka, Százszorszép pedig egy harmatos reggelen, amikor kedves pávájával sétálgatott a palota kertjében, egyszer csak odatoppan az apja elé, köszönti illendőképpen s kérdi:
- Felséges apámuram, ha szavammal meg nem sérteném, mi az oka, hogy az egyik szeme mindig nevet, a másik meg sír?
Megharagszik a király szörnyen, hogy valami megzavarta mélységesen mély gondolataiban. Nem szólt semmit, hanem egy buzogány volt a kezében, azt közébük hajította. Áldott szerencsére Százszorszép félrekapta a fejét s elfutott, kedves pávája is odébb rebbent éktelen rikácsolással, a buzogány pedig nagyot döndült a palota falán s úgy megállott benne, mint a cövek."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal