Porondra!

Előszó

Mindazoknak, akik szívükben őrzik a játék örömét és szívesen töltik szabadidejüket vidámsággal, nevetéssel, ifjaknak és időseknek, gyermekeknek és felnőtteknek ajánlja ezt a könyvet a szerző.
A kötet mintegy ötven vidám jelenetet: ún. bohóctréfát tartalmaz.
Igyekeztünk a tréfákat élethűen leírni, ilyenformán nemcsak derűs olvasmánynak ajánljuk őket, hanem játékos időtöltésnek is. Egy - két vidám jelenet betanulása hasznos mulatság lehet családi körben, iskolai közösségekben, amatőr színjátszók próbáin vagy gyermekműsorokban, ezért arra törekedtünk, hogy a pedagógusok, a rendezők számára is némi szakmai segítséget adjunk.
E tréfák hosszú évszázadokon keresztül alakultak, formálódtak arénában, utcán, köztéren, vásáron, ekhós szekéren, cirkuszporondon és színpadon. Már az antik tragédiák szüneteiben feltűnik a szatír játékos. Nagy pocakkal, vastag üleppel, hatalmas bőrkötényben, lötyögő saruban, csörgőkkel és botokkal felszerelve idétlenkedik. Csúfondáros dalokkal, vaskos tréfákkal gúnyolja a tragédia imént még egekig magasztalt hőseit. A fennkölt tragédia istenei és félistenei helyett a komédia hétköznapi embereket vonultat föl és mindenkor a nép hangját, bírálatát és emberségét képviseli a hatalmasságok ellenében.
Az ógörög hagyomány tovább él az itáliai atellana játékok parasztfiguráinak veszekedő, gonoszkodó nyelveléseiben. Bucco és Oossenus bemázolt arccal és tarka rongyokból összevarrt ruhákban perlekedik egymással. Bucco ostoba, élősködő, üres fecsegő, míg társa Dossenus korcs, púpos, de talpraesett, okos, és gyakran orránál fogva vezeti környezetét. A római Plautus vígjátékaiban a cselekmény „spiritus rectora", fő szellemi mozgatója a furfangos, intrikus rabszolga, akinek „fejedelmi megjelenését" vörös paróka és vastag lábszártömés biztosítja. Partnere a becsületes, de lassú felfogású szolga, akit úgy összezavarnak, hogy már azt sem hiszi, amit a saját szemével lát. Vissza