Helytállás és tanúságtétel

Előszó

Kedves olvasó! Ha kezedbe veszed ezt a könyvet, talán meghallod az Úr hangját: „Vedd le saruidat, mert szent az a hely..." ... melyet e könyv szereplői végigjártak. Ó, nem hősök ők, és nem akarnak reflektor-fényben tündökölni; csak az Úr szőlőjének egyszerű munkásai, akik lelkiismeretesen és csendes, szerető szavakkal tanították és bátorították népünket, Kárpátalja népét: emberek, testvéreink, fel a fejjel, ne féljetek! Hisz halk léptekkel mindig közöttünk jár az Úr és nem hagy el minket soha. ... De jött az 1949. esztendő. Százan és ezren tekintettek fel a keresztre és így imádkoztak: Uram, miért hagytál el minket? Az Ószövetségben olvassuk, hogy az Úr nem hagyta cserben választott népét, a zsidó népet, és mindig küldött nekik prófétákat, akik bátorították, tanították és a kétségbeeséstől megmentették őket. A börtönökből és lágerekből hazatért papok voltak ezek a próféták? Nem tudom ezt pontosan így meghatározni, de 1956-ban, mikor hazatértünk, valami megváltozott. A légkör vagy a szemek csillogása? Valami csodálatos erő költözött belénk. Már nem féltünk a jövőtől. Igaz, testünket kicsit megtörték, de a lelkünk erős maradt; igaz, templomainkat elvették, de hitünket nem törték meg. Minket nem sodorhat el a Sors zivatarja, hisz ó, az Úr velünk van a világ végezetéig. Helytállás és tanúságtétel - ez volt a jelszavunk már akkor is, és ennek dokumentuma kíván lenni ez a könyv. Megingathatatlan igazságot fogalmaz meg e könyv utószavában Szabó György, a munkácsi egyházmegye irodaigazgatója, amikor azt írja: ha valaki kész életét feláldozni azért, amiben hisz és amire felesküdött... az ilyen embernek hitele van: szavának súlya van és lehet benne bízni. Bátran nemet mondani és hitünket, meggyőződésünket - akár életünk árán is - megvallani... Most már mindenki megértette, ez volt az a tét, amiért érdemes volt papjainknak a meghurcoltatás minden keservét vállalni. Énről a hősies helytállásról és bátor tanúságtételről szól ez a könyv, melynek kéziratát szerzője, Bendász Dániel pár nappal pappá szentelése után adta át nekem. Vissza