Benczúr

Előszó

Részlet:
BENCZÚR GYULA ÉS KORTÁRSAI
Festői rendezés a festészet színpadán
Kiállításunk új és érdekes szempontból vizsgálja a 19. századi magyar festészetet. Nem témákra, műfajokra és alkotókra koncentrál, hanem a festői alkotás egy alig vizsgált technikai elemére, a kép tematikus elemeinek "rendezésére". A kompozíció elvont tartalmú fogalmával szemben a rendezés a megfelelő motívumok, kellékek, modellek kiválasztását jelenti, egyes részlettanulmányok kidolgozását, illetve ezek utólagos összeillesztését. A legnagyobb kihívást e téren természetesen a történelmi festészet jelentette, hiszen a történetileg hiteles kellékek, tárgyak, helyszínek kiválasztása komoly szakmai ismereteket és előkészületeket igényelt. Benczúr Gyula (1844-1920) a magyar akadémizmus legnagyobb képviselője, történelmi kompozícióihoz mindig az adott korszakra vonatkozó történelmi szakirodalom ismeretében fogott hozzá. Rendezőként mindent megjelenített vásznain, amit a megfelelő korszak felidézéséhez szükségesnek látott. Bár a 19. századi festészetben mindenképpen Benczúrt tekinthetjük a festői szcenírozás legjelentősebb meseterének, kortársai között is számos, a festői rendezésben nagy alkotót találunk.
A rendezés kérdése bizonyos értelemben még a 20. század művészetében is vizsgálható. A téma azonban, amelynek kiválasztása és földolgozása leginkább igényli a rendezői aktivitást, a modern művészet számos irányzatában már elveszítette jelentőségét. Vissza