Könyv és nevelés 2000/4.

Előszó

Rendhagyó mustrát kap most a kedves olvasó. Az alábbiakban nem egy lapszámot hanem egy egész évet harangozunk be. Nem az előttünk álló naptári évről, s nem holmi csízióról lesz persze szó, hogy mondjuk: „mit hoz nekünk az új évezred első éve?" Az itt beharangozandó esztendő a keresztségben az „Olvasás Éve" nevet kapta, és - ha minden a kósza hírek szerint történik - évünk számára az újesztendő első napja 2001. január 22-ére, a Himnusz születésnapjára esik. Ekkor hirdeti meg majd állítólag maga a miniszterelnök az országos programot, mozgalmat, akciósorozatot, kampányt, de leginkább mindezt együtt.
Miről van szó tulajdonképpen és miért van erre szükség? - hangzik el mostanában gyakran a kérdés azok körében, akik egyáltalán hallottak már az Olvasás Éve ötletéről.
Hogy miről van szó, annak megértéséhez hadd ajánljak olvasásra két írást! Az egyik Liz Attenborough, cikke a Könyv és Nevelés előző, 2000. évi 3. számában jelent meg. (Az Olvasás Éve. Hogyan csinálták Angliában?) Az írásból személyesen az ottani mozgalom programigazgatójától tudhatjuk meg, hogyan lett National Year of Reading az angliai oktatási miniszter ötletéből, illetve hogyan illeszkedett ez a mozgalom a National Literacy Strategy (Nemzeti Művelődési Stratégia) átfogó, több évre kiterjedő programjához.
A másik írás szerzője Nagy Attila olvasáskutató, s a cikk a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros ez év októberi számában jelent meg. Az „Olvasás Éve" az Egyesült Királyságban,- Észtországban - és Magyarországon? - ezt a kérdőjeles címet adta írásának Nagy Attila, aki - korántsem nem mellékesen - a Könyv r és Nevelés szerkesztőbizottsági tagja. Az írásból kiderül: Anglia után Észtország is megszervezte, s éppen most tölti a maga „Olvasás Évét", a cím végi kérdőjel pedig óvatosan figyelmeztet rá, hogy túl sok a bizonytalanság a mi kezdeményezésünkben, különösen ha a britek kilenc hónapos, szisztematikus felkészülési időszakát hasonlítjuk a mi enyhén szólva is ötletszerűnek tűnő készülődésünkhöz.
S hogy mi szükségünk van nekünk „Olvasás Évére", akik oly sok Ennek a Napja, Annak a Hete, Emennek a Hónapja és Amannak az Éve kampányt, akciót, mozgalmat, újabban és divatosabban projektet éltünk már meg, vészeltünk át viszonylag szerencsésen, s az efféle Ügyek iránt egyre immunisabban?
A megfelelő válaszra érveket bőven találhatunk mindkét idézett írásban. Álljon itt most röviden a legfontosabb érv: pedagógusok, könyvtárosok riasztó személyes tapasztalatai találkoznak a talán még riasztóbb egzakt kutatási eredményekkel, melyek szerint gyermekeink olvasási készsége, "betűigénye", körükben az olvasás becsülete soha eddig nem észlelt mélységekbe süllyedt mostanra, és süllyedni tűnik tovább. Vissza