Létlelet

Fülszöveg

Gazdag érzelemvilágú, tiszta szándékú költő arcéle rajzolódik ki Bence Lajos verseiből. Olyan költőé, aki sok mindent megtanult a modern líra műfogásaiból, de a költészet ősi funkcióiból is őrzi, ami törmelékes világképű, mítosztalan korunkban még őrizhető: a személyes örömök-fájdalmak és félelmek kifejezését, s az élet és a halál lét-meghatározó alapkategóriáinak szorongástűző megnevezését.
Mert nagy szükség van erre a megnevezésre, hogy a lélek legbensőbb köreiben szakadatlan magányra kárhoztatott létünk enyhületet nyerjen általa. Hogy megismerjük, s ezáltal elviselhetőbbé alakítsuk azt a már-már tárgytalannak tűnő félelmet és rejtelmes eredetű fenyegetettséget, amely Bence Lajos költészetének alapvető ihletköréhez is hozzátartozik. "Múló jelenléte" tudatának megrendültségéből, az eleven vergődését szenvtelenül figyelő tárgyi hidegségből úgy szabadulhat a lélek, ha "félelmen túli világot" teremt magának a költészet segítségével. Bence Lajos, úgy tetszik, három irányban kísérli meg e világteremtést, lírája három fő elágazást mutat:
Verseinek egy része még erősen kapcsolódik első kötetének hagyományosabb, metaforikusabb nyelvéhez. Hajdanvolt és mai emberi kapcsolatok motívumait idézi, gyermekkori karácsonyokat vagy a szerelem hangulatait emeli versbe, vagy éppen a tiszta beszéd, a valódi érzelmek és a nem-lankadó remény mellett tesz hitet (A karácsonyfák egyre kisebbek, Távozóban, Fohász, Nagyon fog fájni, Tűlevelű nő, Segesvári rózsa, stb.) A versek egy másik jellegzetes - a mai magyarországi "posztmodern" líra egyes törekvéseihez közelálló - csoportja kevésbé, vagy inkább: áttételesebben, rejtettebben személyes. A tárgyias leírások finom iróniája, elégikus hangvétele - néhány direkten személyes részlettel együtt így is elárulja a költői ént jellemző életérzés visszafogott, rezignációval árnyalt jellegét (Fotós intelmek koravén kezdőknek, Álom torzó, Lepke, stb.)
Akadnak továbbá olyan Bence-versek is, amelyek különösebb áttételek nélkül, magát a létet, a fentebb említett alapkategóriákat választják tárgyul, a személyiség világba-vetettségének modern tapasztalatából merítve ihletet: "kiálló szög vagy/beleverve az időbe" - ez a képszerűségében is filozofikus önmeghatározás ilyen típusú verseinek mottójaként is szerepelhetne (A por csak beföd... stb.).
Bence Lajos második verseskötete nemcsak a kisebbségi magyar kultúrát gyarapítja, hanem az egyetemes magyar költészetben is meg fogja állni a helyét. Vissza