Hazatérítő (dedikált példány)

Előszó

Bár nagyjából azonos nemzedékhez tartozunk, huszonévesen is már nagy hatással volt reám az akkor is harcsabajuszú, talpraesett hetési fiatalember, aki hol a környékbeli falvak "zenei világában", hol az akkor már ismertnek számító muravidéki irodalmárok körében bukkant fel néha. Nem ismertem akkor még közelebbről - sem jellemét, sem szellemét -, de valamiért mégis közelinek éreztem az ELTE friss, rangos diplomájával a zsebében a Mura menti peremvidékre visszakerült tanárembert. A 20. század nyolcvanas éveinek közepétől aztán úgy alakult a sorsunk, hogy azonos tutajra sodort bennünket az élet szele: a muravidéki magyar közösség kulturális és nyelvi védelme terén próbáltunk segédkezni erőnk és lehetőségünk szerint "Szorosabb" együttműködésünk kezdetétől éreztem, hogy Bencze Lajos személyében kiváló, az "irodalmi kánon" és az esztétikai értékek magas mércéje szerint megálodott tollforgatót ismerhettem meg, mellesleg abból a fajtából, akinek munkásságában - Czine Mihály ösztönzése és útmutatása révén - a nemzeti és a humán értékek kerültek előtérbe. Vissza

Fülszöveg

Bence Lajos 1956-ban született, Göntérházán. Az elemi iskola elvégzése után a lendvai, akkor még szlovén tannyelvű Gépészeti Középtechnikumba iratkozott. itt kezdett el írogatni. Első versei a naptárban, a szlovéniai magyarok szemléjében jelentek meg 1976-ban felvételt nyert, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakára mint, ösztöndíjas. Egy évvel később az ELTE bölcsészkarán folytatta tanulmányait. Az alkotás mellett a magyar irodalom és az összehasonlító irodalomtörténet került lassan érdeklődésének homlokterébe. 1981-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, ugyanebben az évben jelent meg első verseskötete. Szíves szívtelen címmel. Ezt követően 10 évig tanított Muravidék középiskolában, legtovább a lendvai, több profilt, egyesítő két tannyelvű középiskolában. 1989-ben megjelent második verseskötete, a létlelet nagy minőségi előrelépést hozott lírai kifejezésmódjában. Szövegeiben a szlovéniai magyar irodalom hagyományos és avantgárd vonulata szintézisének megteremtésére vállalkozik. 1991-ben közzéteszi első gyermekeknek szánt verskötetét, melyben Virág Benedek költőpalánta keserveit, keserédes-történeteit olvashatjuk a 80-as évekből (Napraforgó-papagáj). 1994-ben doktori vizsgát tett a szlovéniai magyarság és a muravidéki magyar irodalom Trianon utáni időszakának társadalmi-politikai és művelődési életéről, közösségmegtartó felvállalásairól, nemzettudatot, formáló megmozdulásairól és tevékenységformáiról. A disszertáció könyvváltozata írott szóval a megmaradásért címmel jelent meg. A muravidéki irodalmi enciklopédiájaként is emlegetett kiadvány második, bővített változata 1996-ban került kiadásra.
A kilencvenes években volt tévéműsor szerkesztője (Hidak-Mostovi), újságíró, lapkiadó igazgató és főszerkesztő (Népújság). Publicisztikai tevékenysége több ezer oldalt tesz ki, melynek témái között a nemzetiségi politika, a kultúra és a kultúrpolitikai írások vannak túlsúlyban. 1989-től szerződéses oktatóként a Maribori Pedagógia kar Magyar Intézetében tanított irodalmat kisebbségi irodalmat, irodalomelméletet.
Tudományos érdeklődése a szlovéniai magyar irodalom, képzőművészet és néprajz, valamint a kis népcsoport demográfiai vizsgálatára terjed ki. Összegyűjtött tanulmányai, esszéi, kritikái identitás és entitás címmel jelentek meg a Pannon Tükör Könyvek sorozatában 2005-ben Zalaegerszegen.
A Muratáj versrovatának a szerkesztője, a Lendvai Füzetek kétnyelvű kiadvány szerkesztőbizottságának tagja, az 1997-ben megalakult Muravidéki Magyar Írók Társaságának leköszönéséig első elnöke, 2003-tól a Pannon Tükör főszerkesztő-helyettese. Vissza