Bence és a segédmotoros kerékpár

Előszó

Sziasztok, csaó Mindenkinek!

Régi vágyam teljesült, amikor megkaptam járművezetői igazolványomat. Nem sokat teketóriáztam, a nyeregbe pattantam, és mindenkinek be akartam bizonyítani, hogy én vagyok a legjobb vezető. Úgy gondoltam, hogy a tanfolyam elvégzésével és a vizsga teljesítésével mindenre felkészültem, ami a forgalomban érhet.
Persze ma már tudom, hogy ez nem így van. Nem annyira egyszerű a dolog, mint amilyennek akkor látszott.
Tanultam ugyan a jármű vezetésének elméletét, ismertem a közlekedési szabályokat, és a segédmotoros kerékpár gyakorlati vezetését is elsajátítottam, de egyvalamivel nem rendelkeztem, amit gyakorlottságnak, más szóval rutinnak hívnak.
Ezenkívül bevallom további tévedéseimet: Túlzottan magabiztos voltam, csak magammal törődtem, nem figyeltem közlekedő társaimra, sőt néha meggondolatlanul cselekedtem, és dacból a "csak azért is" viselkedés jellemzett. Azt hittem, hogy ettől "nagyobb motoros" leszek.
Tévedéseimért súlyos árat fizettem. A baleset megviselt, de mindennél jobban fájt, hogy jó ideig nem vezethettem.
Nem hittem igazán az oktatómnak és a tapasztaltabb, már régóta motorozó társaimnak sem, amikor minderre figyelmeztettek.
Ma már tudom, hogy hibáztam és igazuk volt. Sajnos, hogy így kellett erre rájönnöm.
Tanulságul mesélem el tehát történetemet. Elolvasásakor jusson eszetekbe: az okos más kárán tanul.

Egy régi közlekedő társatok:

Bence Vissza