Bélyeggyűjtés

Előszó

Már azokban az időkben is, amikor nem volt sem levél, sem bélyeg, az emberek szükségét érezték annak, hogy gondolatiakat nagyobb távolságból is közöljék egymással. Legrégebben sziklafalakra, kődarabokra véstek vagy festettek képeket, üzenetet, "levél"-ként. Az írás sokezer éves története mutatja azt a fejlődést, amelynek során az először egy egész gondolatot ábrázoló kép egyetlen fogalmat, később egyetlen szótagot, legvégül pedig csupán egy hangot ábrázoló jellé változott. Sok-sok ezer év kellett ahhoz, hogy az írás eljusson tökéletességének mai fokára.
A legrégibb ma is látható képírást - akárcsak az ősi rajzokat - sziklafalakra, építészeti alkotásokra: épületekre vagy emlékművekre vésték. A levél csak akkor született meg, amikor az ember könnyen szállítható tárgyakon rögzítette gondolatát: hiszen a levél nem más, mint egyik személynek a másikhoz küldött, leírt gondolata. Bizonyos, hogy az írott közlések (vagyis a levelezés) szükségessége már jókor jelentkezett a népek történetében. Ennek megfelelően a levél formája és külső képe rendkívül érdekesen fejlődött, változott.
A régi egyiptomiak már régen használhatták a papiruszt, mert a nagyon régi, hieroglifikus felírásokon papirusztekercsek képét is megtalálták. A papírsznád szárának belét kivájták, szálakra hasogatták, a szálakat egymás mellé helyezték, az első rétegre keresztbe fektették a következők, azután a két réteget ragasztották, préselték, szárították, simították. Ily módon olyan anyaghoz jutottak, amely hasonlított a modern papírra. A levelet úgy készítették, hogy a papiruszt összecsavarták, zsineggel összekötötték és lepecsételték. Természetes, hogy a papiruszkészítés hozzájárult a levélváltás fejlődéséhez. A fáraók saját szükségletükre külön postaszolgálatot létesítettek, s példájukat követte a többi nagy személyiség is. Ezek a postaszolgálatok bizonyos mértékig már magánszemélyek levelének közvetítését is vállalták. A papiruszon kívül használtak más anyagot is a levélíráshoz: fát, kelméket és az osztrakának nevezett terakotta-edénydarabokat, amelyekről később még beszélünk. Vissza