Belsőépítészet 1970-1980

Előszó

A rendező gondolatai
E szakágnak ritkán van ekkora területen ilyen átfogó bemutatkozási lehetősége, mely alkalommal a közönség széles rétegeinek idevonatkozó számtalan kérdésére választ kell adnia. Belsőépítészek számolnak be a Műcsarnokban az elmult tiz esztendőben végzett munkájukról. Tevékenységük, gondjaik és eredményeik szorosan kapcsolódnak a termeléshez és a kulturához. Ezen a kiállitáson olyan mértékben érvényesül az alkotó személyes és kollektiv szerepköre, amennyire a gyakorlati munka, a mindennapi élet tőlünk, belsőépitészektől az egyéniséget és a közös cselekvést elvárja és elismeri. Ugy jut érvényre a művek és műfajok rendje, ahogy a szakma tevékenysége rendezett, látásmódja komplex, és ahogyan tiz év alatt végzett munkájának eredményeit rendszerezni tudta.
A belsőépitész tevékenységének az eredménye nem csak az ő nevéhez füződik. Szaktervező-társak, továbbá kivitelezők, értékesitők és a megbizók jószándékú együttműködésétől függ a megvalósulás. Munkája többnyire névtelen, de nem személytelen, hiszen a lakásberendezési tárgyak, a szinház és iskolabelsők, kórházak, kiállitások stb. mellett /vagy azokon/ nem szerepel tervezőjük neve. Tevékenysége nehezen nyomon követhető, nehezen áll össze életműve. A kérdés: szuverén alkotó munka-e a belsőépitészet? Erre elsősorban maga a kiállitás hivatott válaszolni. Reméljük, hogy bemutatkozásunkból a kivülálló is megismerheti, mi a belsőépitészet, milyen szinterei vannak, kik és hogyan végzik ezt a munkát? Látható, hogy a belsőépitész igyekszik rendet teremteni az épületek belsejében, tervezi a butorokat és a berendezési tárgyakat. De ezen kivül hozzájárul a szabad területek rendjéhez is, az általa tervezett játszótéri elemekkel, utcafelszerelésekkel, stb. Tervez kiállitásokat is. Hozzáértésével arra törekszik, hogy a környezet hasznos rendeltetésével és esztétikai igényességével minél jobban szolgálja az embert fizikailag és szellemileg egyaránt. Vissza