Belső hajlítás

Fülszöveg

„Mit is mondott az angyalarcú a hajlításról? Hogy a szerelmemmel meghajlítottam a teret, hogy összeérjünk. Igaza van, de csak részben. A külső teret tényleg meghajlítottam, de csak akkor, amikor már nem törődtem azzal, mit gondolnak mások. És ő érte el, hogy ne törődjek ilyen marhasággal
Szépen, lassan hozzám hajlította magát az angyalarcú. Csak ő tehette meg, én nem. Végtelen türelemmel tette, mert irdatlan távolságon kellett átívelnie. Tényleg ott feszültek közöttünk a fényévek, csak nem azok, amelyeket ő látott. Az önzésem, a büszkeségem, a makacsságom, a türelmetlenségem fényévei álltak közénk.
Ő meg, észrevétlenül meghajlította a jóságát, a gyengédségét, az őszinteségét, a huncutságát, hogy összeérjünk. A belső teret meghajlítani sokkal nehezebb, mint a külsőt. Mert ott van a lényeg, nem kint.
Nekem már könnyű dolgom volt, már hozzám hajolt, megtámasztott a szerelmével, és tartott erősen. így könnyű. Azért hajolhattam hozzá kívülről, mert ő már velem volt odabent. És csak... Tovább

Fülszöveg

„Mit is mondott az angyalarcú a hajlításról? Hogy a szerelmemmel meghajlítottam a teret, hogy összeérjünk. Igaza van, de csak részben. A külső teret tényleg meghajlítottam, de csak akkor, amikor már nem törődtem azzal, mit gondolnak mások. És ő érte el, hogy ne törődjek ilyen marhasággal
Szépen, lassan hozzám hajlította magát az angyalarcú. Csak ő tehette meg, én nem. Végtelen türelemmel tette, mert irdatlan távolságon kellett átívelnie. Tényleg ott feszültek közöttünk a fényévek, csak nem azok, amelyeket ő látott. Az önzésem, a büszkeségem, a makacsságom, a türelmetlenségem fényévei álltak közénk.
Ő meg, észrevétlenül meghajlította a jóságát, a gyengédségét, az őszinteségét, a huncutságát, hogy összeérjünk. A belső teret meghajlítani sokkal nehezebb, mint a külsőt. Mert ott van a lényeg, nem kint.
Nekem már könnyű dolgom volt, már hozzám hajolt, megtámasztott a szerelmével, és tartott erősen. így könnyű. Azért hajolhattam hozzá kívülről, mert ő már velem volt odabent. És csak az én hajlításomat látja, a sajátját nem. Nem is fogja soha.
Azt hittem, azért nem látja magát, mert vak. A szerelme vakká tette. Marhaság! Ez nem vakság. Neki tényleg könnyű szeretni. Mint nekem a levegővétel, olyan neki az áradás.
Egymáshoz támaszkodni kívül és belül. Összehajolni és támasztani egymást, olyan természetesen, ahogy a levegőt veszi az ember, észrevétlenül. Ez számomra az osztozás himnusza, és akkor is így érzem, ha túlzásnak tűnik. Nekem nem túlzás
Annyit kapunk vissza az élettől, amennyit adunk magunkból. Az élet igazságos. Nincs kivétel. Tényleg nincs. Nekem Isten megelőlegezte a boldogságot, amikor az angyalarcút a merénylő fegyvere elé terelte. Ideje visszaadnom a tartozást.
Milyen egyszerű, édes Istenem, milyen szép és egyszerű! Áradni kell, igen, áradni " Vissza