Belső-Erzsébetváros

Előszó

A pesti polgár, ha a XVIII. század elején kikocsizott a Hatvani kapunk, és útját Hatvan irányába vette, kertek, szántóföldek között döcögött végig. A távolt kutató tekintetét is legfeljebb csak néhány középkori épület romja akasztotta meg. Pestnek ugyanis ekkor még nem voltak külvárosai. A török kiűzése, majd a Rákóczi szabadságharc befejezése után a polgárok szabadon gazdálkodhattak a határban. A városfalakhoz közelebb eső területeken kerteket, a távolabbiakon szántóföldeket műveltek. Ezek után már csak legelők következtek s a később is oly sokat emlegetett futóhomokos vidék, a Rákos.
A külterületi telkeket a Városi Tanács 1720 körül osztotta ki Pest polgárainak és ébren őrködött azon, hogy ne maradjanak kihasználatlanul. 1726-ban elrendelte, hogy a város előtti területeket a tulajdonosok kötelesek fásítani, szántónak nem használhatják. Arról is határozott, hogy aki a rendelkezéseket nem tartja be, annak tulajdonjogát megvonják, és kertjét másnak adják. Ebben az időben alakult ki a mai Belső-Erzsébetváros területén is a kertnegyed. A harmincas években itt a sövény- és deszkakerítések által határolt gyümölcsösök, szőlők között már présházak és pincék is épültek, melyek azonban ekkor még legfeljebb csak terménytárolásra és ideiglenes tartózkodásra szolgáltak. A városfalakon kívüli megtelepedés igazából csak az 1700-as évek harmadik évtizede után kezdődött meg. Vissza