Belkereskedelmi statisztika I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
I. rész
A kereskedelmi statisztika a kereskedelem tevékenységének megfigyelésével foglalkozik.
A kereskedelem a szocializmusban a népet szolgálja. Célja a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeivel összhangban - a társadalom növekvő szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése, ellentétben a tőkés kereskedelemmel, amely, mint a kereskedelmi tőke funkciója, a kapitalisták hasznát szolgája.
Az áruforgalom, & azon belül a kereskedelem főként a személyes fogyasztási cikkek körére terjed ki. Ezenkívül az áruforgalom körébe tartoznak a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztság összeladásai (az államnak és a piacon értékesített áru), valamint a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztságnak eladott munkaeszközök, anyagok stb. Az áruforgalom körébe tartozik továbbá a külkereskedelmi forgalom is, amelynek megfigyelésével a külkereskedelmi statisztika foglalkozik.
Mindez azt jelenti, hogy a kereskedelem a szocializmusban az a fő forma, amelynek révén a közszükségleti cikkeket a társadalom tagjai között elosztják, a dolgozók növekvő egyéni szükségleteit kielégítik.
A szocialista kereskedelem főként az állami vállalatok, és a termelőszövetkezetek által előállított árukat forgalmazz a. A szocialista kereskedelmet az jellemzi, hogy abban nincsenek sem kis, sem nagytőkések. A szocialista kereskedelem feladata, mint ahogy erre Malenkov elvtárs rámutatott, hogy kiszolgálja a szocialista társadalmat, előmozdítsa a szocialista termelés fejlődését, s összehangolja azt a nép igényeivel. Az állami és szövetkezeti áruházak, boltok, kereskedelmi lerakatok és elosztóhelyek, meg a kolhozpiacok kiterjedt hálózatán keresztül jut el a néphez az iparunk és mezőgazdaságunk által termelt különféle fogyasztási cikkek tömege.

II. rész:
Az árak vizsgálatának jelentősége Az áruforgalom vizsgálata során igen korlátoltak a lehetőségek arra, hogy az áruforgalom egyes mutatóit (készlet, beszerzés, eladás) természetes mértékegységben fejezzük ki. Általánosan használjuk ugyanakkor az értékbeni számbavételt, amely alkalmas arra, hogy különböző fajtájú és eltérő mértékegységgel mért árucikkek forgalmáról közös általános mutatót képezzünk.
Ahhoz, hogy a vizsgált árucikkek összevonhatók legyenek, hogy az áruforgalom változásáról egy, vagy kevés számú viszonyszám, index kiszámítható legyen az árukat forint értékben kell számba venni. Az értékbeni számbavétel az egységárak segítségével történik, hiszen az áru forint értéke nem más mint a mennyiségnek és egységárnak szorzata: q . p és így bármilyen természetű és bármilyen mértékegységben kifejezett árucikkek összesíthetők.
Az értékbeni számbavétel mindenképpen együtt jár az árak vizsgálatával. Az árak vizsgálata - a vizsgálat célját tekintve - szükségessé válhat egyrészről a lakosság életszínvonala, alakulnának az említett egyenérték-szerepénél fogva, az összehasonlíthatóságé Biztosítására.
A kiskereskedelmi árak csökkenése vagy növekedése (azonos nagyságú jövedelem esetében) azt jelenti, hogy a lakosság (ha egyéb körülmények nem változnak) több illetve kevesebb árumennyiséget tud beszerezni, mint korábban.
Az áruk árának növekedése vagy csökkenése zavarhatja az áruforgalom mutatóinak, időbeni összehasonlítását, ezért a fejlődés mértékének, ütemének megállapításához azonos árakat kell feltételeznünk: tehát ki kell küszöbölnünk áruforgalmi adatainkból az árváltozások okozta eltéréseket. De nemcsak a szűken vett áruforgalmi mutatóknál jelentkezik ez az összehasonlíthatóság! probléma, hanem a kereskedelem minden területén, hiszen viszonyszámaink nagy részében viszonyítási alapul az áruforgalom szerepel. Mutatószámaink nagy része tehát kapcsolatos az áruforgalommal és így az áruforgalomban bekövetkezett árváltozások a mutatószámokban zavaró tényezőként szerepelhetnek. Szükséges tehát, hogy megtaláljuk és lerögzítsük azokat a módszereket, amelyek e hatások kiküszöbölésére alkalmasak.
Vissza