Fülszöveg
Belényes
I jMft t I Ez a kisváros arról volt neve-
HL. I zetes, hogy évszázadokon
PR^P. % I át úgy összeforrt nemcsak a
I M I szomszédságában található
I .;/ '• jjÉP |É|1 magyar és román települések-
I y^jP'' kel, de még a hegyeivel, vég
B nélküli erdőivel is, hogy ki sem
KHpP^ lehetett bogozni őket egy-
JP másból, s csak így őrizhette meg
El sokkal jobban ősi hagyomá-
!F f| m nyait, mint más partiumi vá-
Wm rosok: nyelvét, viseletét, hie-
1BI j . -j. . . . . . ,
delmeit, s ami mindennel fonto-
sabb, istenhitét, ami képessé 1 tette őt arra, hogy a történelem
mt^^mmmam^^m—mmrn viharaiban megmaradjon, s magához ölelje valamennyi fiát, a magyart, a románt, a vándorlása folytán itt maradt zsidót és az elvárosiasodott cigányt.
Sehol sem élhettek szebben a különféle népcsoportok, mint itt, ebben a zárt völgykatlanban, amelyet csak a világháborúk voltak képesek megfertőzni átmenetileg, hogy régi erkölcsét hamarosan visszanyerje, s 1997-ben már a Magyar-Román Baráti...
Tovább
Fülszöveg
Belényes
I jMft t I Ez a kisváros arról volt neve-
HL. I zetes, hogy évszázadokon
PR^P. % I át úgy összeforrt nemcsak a
I M I szomszédságában található
I .;/ '• jjÉP |É|1 magyar és román települések-
I y^jP'' kel, de még a hegyeivel, vég
B nélküli erdőivel is, hogy ki sem
KHpP^ lehetett bogozni őket egy-
JP másból, s csak így őrizhette meg
El sokkal jobban ősi hagyomá-
!F f| m nyait, mint más partiumi vá-
Wm rosok: nyelvét, viseletét, hie-
1BI j . -j. . . . . . ,
delmeit, s ami mindennel fonto-
sabb, istenhitét, ami képessé 1 tette őt arra, hogy a történelem
mt^^mmmam^^m—mmrn viharaiban megmaradjon, s magához ölelje valamennyi fiát, a magyart, a románt, a vándorlása folytán itt maradt zsidót és az elvárosiasodott cigányt.
Sehol sem élhettek szebben a különféle népcsoportok, mint itt, ebben a zárt völgykatlanban, amelyet csak a világháborúk voltak képesek megfertőzni átmenetileg, hogy régi erkölcsét hamarosan visszanyerje, s 1997-ben már a Magyar-Román Baráti Társaság kibővített ülésének adjon szálláshelyet. Mert ezen a vidéken évszázadokon át így köszöntek egymásnak az emberek: „Áldejászketye Dumnyezó!" - „Áldjon meg az Isten!" Igen, így köszöntek. Es mindig köszöntek egymásnak. Magyarok és románok. Ifjak és öregek. Akkor is köszöntek, ha nem voltak ismerősek, mert leolvasták egymásról az embert, az emberit, és hittek abban, amit a köszönésükkel kifejeztek. Isten áldását látták benne, ha két ember összetalálkozhatott. Hiszen ki tudná megmondani, hogy lesz- e még ilyen találkozás?
És ez a drága kisváros most Európába készül, hogy bemutassa ott európaiságát s egyben féltve őrzött identitását is. A reggeli napfényben fürdőző templomtornyai, egymást erősítő harangzúgásai nemcsak ezt a vágyát, de eltökélt szándékát is tükrözik: megmaradni annak, amik voltunk.
Vissza