Előszó
Mintegy két és fél évszázaddal ezelőtt, történelmünk nehéz korszakéban írta meg ezt a könyvet a tudós Bél Mátyás. Születésekor, 1684-ben még három részre volt szakítva az ország. Csak két évvel később szabadult fel Buda, majd ezt követően az ország többi része a török uralom alól. De a török után megmaradt a nyomor, és a német elnyomás, üszkös romok közt, elnéptelenedett falvakban élt a megtizedelt lakosság, amely az egész történelmi Magyarország területén, - Erdélyt is beleszámítva, - alig 4-4,5 millió lelket számlált. Az elszegényedett népet súlyos adók terhelték, emellett el kellett tartania a nagy létszámú német katonaságot, s viselnie kellett a katonák fosztogatásait, garázdálkodásait is. Német parancsra lebontottak, vagy felégettek huszonkét magyar végvárat, köztük a tatai vár lebontásához is hozzáfogtak. Dúlt a vallásüldözés, vésztörvényszék küldte bitóra, vagy gályarabságra a protestáns papok, hitvallók egész sorát.
Ilyen körülmények közt különösen tiszteletre méltónak, az elhivatott tudós és hazafi bátor helytállásának kell tartanunk, hogy Bél Mátyás, aki a legjelesebb külföldi egyetemeken tanult, aki magyarul, latinul, szlovákul és németül egyaránt anyanyelvi szinten beszélt, írt, és szónokolt, s az ógörög és a héber nyelvben is jártas volt, és akit mint protestáns lelkész-tanárt magát is üldöztetéssel fenyegetett, sőt egy ízben halálra is ítélt Bécs vérbírósága, a magyar nemzeti kultúra apostolává szegődött. Tanári és lelkipásztori munkája mellett nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bejárja az országot, megnézze a tájakat, hegyeket, erdőket és folyókat, meglátogassa a városokat és falvakat, megismerje a lakosokat, összegyűjtse a történelmi emlékeket, s túlnyomórészt e személyes megismerés alapján elkészítse Magyarország vármegyéinek történelmi-földrajzi-néprajzi leírását. A tudomány akkori nyelvén, latinul írt. Művének címe: Notitia Hungáriáé novae historico-geographica, azaz: Az újkori Magyarország történelmi-földrajzi ismertetése. Röviden Notita-nak szokták mondani.
Vissza