Előszó
Történelem és közjog: két ikertestvére a magyar alkotmánynak. De mig a történelem lemarad az idő kerekéről, s csak a nemzet emlékezetében él tovább: addig a közjog századokig szövődik, s vagy...
Tovább
Előszó
Történelem és közjog: két ikertestvére a magyar alkotmánynak. De mig a történelem lemarad az idő kerekéről, s csak a nemzet emlékezetében él tovább: addig a közjog századokig szövődik, s vagy selyemmel, vagy daróczczal vonja be a nemzet testét. És én ugy érzem, hogy az a közjogi ruha, a melyet a nemzet most visel: ha nem is darócz, de bizonyára nem is selyem. Beksics Gusztáv pedig azt mondja, hogy selyem. És engem - a ki soha életemben könyvet nem irtam - a „violence morál" egy bizonyos neme kényszeritett könyvet irni arról, hogy ez a ruha nem selyem, - de irtam azért, hogy: selyem legyen.
Igy tehát történelmet és alkotmánytant, doktrínát és poézist, modern államjogot és tételes közjogot magyar parasztészszel, rapszodikusan, halomba csak azért hánytam össze, hogy ezt a czélt - nem hogy elérjem, de hogy annak szolgáljak. Mert kevesebbet tenni, mint a mennyit lehet: nem kisebb hiba, - mint többet akarni annál: a mi lehetséges.
Nem is tagadom: tudományossággal és nem politikával izgatok, hogy elérje a nemzet azt, a mi lehetséges. Abban áll-e ez a lehetségesség, hogy a saját maga sulypontját Mohácsnál elvesztett hazám azt visszaszerezze, s a dualizmus alapján vissza lehet-e azt szerezni vagy nem: erre a felelet tanulmányaim eredményeinek tanulságaiban lelhető föl.
Azt azonban számtani igazsággal már most meg lehet állapitani, hogy a dualizmus államformában Magyarország a közjogi állam béklyóiból kikeverődzeni nem bir s ebben az államjogi kapcsolatban még a tiszta nemzeti állam sem fejlődhetik ki, - nemhogy a mindent nivelláló társadalomgazdasági állam megtermettségére - minden állam végső czéljára - mehetnénk át.
Vissza