Előszó
Moravica dolgozói az idén emlékeztek meg az 1906. évi nagy aratósztrájk 80. és az 1936. évi sikeres kapálási sztrájk 50. évfordulójáról, amely az osztályharcos moravicai agrár proletariátus nagy fegyverténye volt, valamint az 1946. esztendei földreform 40. évfordulójáról.
Brindza Károly publicista könyve, amelyet korabeli dokumentumok, korábban és napjainkban gyűjtött visszaemlékezések alapján írt meg, híven tükrözi a moravicai nincstelen mezőgazdasági munkások és kisparasztok elkeseredett harcát az elnyomó és kizsákmányoló földesurak és gazdag parasztok ellen, a zsellérsorstól egészen az agrárproletárok álmának, vágyának a megvalósulásáig, a földreformig, amely az új» szocialista Jugoszláviában, a JKP és Tito marsall vezette népfelszabadító harc és forradalom győzedelmes befejezése után, 1946-ban következett el.
E könyv híven tükrözi az 1786-ban Ömoravica-pusztán letelepülő elődeink küzdelmét, akik úgyszólván minden segítség és támogatás nélkül, véres verejtékkel teremtették meg jövőjüket. Harcuk a földesurak ellen már az 1800-as évek legelején megkezdődött. A jobbágyok igazát védő hatvanéves Király Jánost a földesurak „láztásért" ötven botütéssel fenyítettek meg. Ettől kezdve hol a rendőrökkel és csendőrökkel hol a katonasággal néztek farkasszemet vagy ütköztek meg a nincstelen moravicai zsellérek és mezőgazdasági munkások. A nagy póri pörben nőtt és edződött a mozgalom és nőttek ki belőle a kiváló vezetők is, mint Jeges Sándor, Dragity István, Fűtő János, Bak Lajos, Kecskeméti Lajos, Gál József, Csík Illés, Csík Ferenc, Bézi Sándor, Szabó Dániel, Zsáki József, Gallos Károly és még sokan mások.
Vissza
Fülszöveg
Brindza Károly új könyve ismét a forradalmi munkásmozgalommal foglalkozik. Korábbi munkái: a Mondd el helyettem elvtárs... majd a Forradalmi munkásmozgalom a topolyai járásban, 1895-1945 című sorozat eddig megjelentetett hat vaskos könyve a szerző széleskörű tárgyismeretéről, a felvetett témával való azonosulásáról tanúskodik. munkáit az olvasóközönség igen kedvezően fogadta. nemigen van rá példa nálunk, hogy egy viszonylag kis terület munkásmozgalmát ilyen szinten ismertették volna. legújabb könyve, a Békétlen rónaság szervesen illeszkedik a szerző által eddig feldolgozott témakörbe, azzal, hogy ezúttal a modern munkásmozgalom kialakulása előtti időszak jobbágyküzdelmeiről, a bomlásnak indult feudális rendszer viszonyairól is tudósít. Bemutatja a falu rendezetlen birtokviszonyait az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után, azt, hogy tulajdonképpen az 1786. évi telepítéstől számított egy évszázad alatt hogyan is növekedett meg szinte példátlan arányban a nincstelen földmunkások és...
Tovább
Fülszöveg
Brindza Károly új könyve ismét a forradalmi munkásmozgalommal foglalkozik. Korábbi munkái: a Mondd el helyettem elvtárs... majd a Forradalmi munkásmozgalom a topolyai járásban, 1895-1945 című sorozat eddig megjelentetett hat vaskos könyve a szerző széleskörű tárgyismeretéről, a felvetett témával való azonosulásáról tanúskodik. munkáit az olvasóközönség igen kedvezően fogadta. nemigen van rá példa nálunk, hogy egy viszonylag kis terület munkásmozgalmát ilyen szinten ismertették volna. legújabb könyve, a Békétlen rónaság szervesen illeszkedik a szerző által eddig feldolgozott témakörbe, azzal, hogy ezúttal a modern munkásmozgalom kialakulása előtti időszak jobbágyküzdelmeiről, a bomlásnak indult feudális rendszer viszonyairól is tudósít. Bemutatja a falu rendezetlen birtokviszonyait az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után, azt, hogy tulajdonképpen az 1786. évi telepítéstől számított egy évszázad alatt hogyan is növekedett meg szinte példátlan arányban a nincstelen földmunkások és cselédek száma ebben a faluban. A szerző jó arányérzékkel dolgozza fel a moravicai munkásmozgalomnak az Osztrák-Magyar Monarchia, a régi Jugoszlávia és a magyar fasiszta megszállás idején végbement izgalmas folyamatait, de színes, eleven és meggyőző képet nyújt a falu önkénteseinek a népfelszabadító háború zárószakaszában való tömeges részvételéről és az újjáépítés nem kevésbé hősies helytállást igénylő áldozatos munkájáról is.
"Ez a kézirat is bizonyítja, hogy a szerző nemcsak a munkásmozgalom-történet forrásanyagát, hanem a forradalmi munkásmozgalom egész problémakörét is kiválóan ismeri, mégpedig nemcsak helyi, hanem regionális, tartományi és országos szinten is". (Dr. Milenko Palic recenziójából)
"A tudományos igénnyel megírt kéziratról minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy általa értékes munkával gazdagodott vajdasági történetírásunk... Nyelvezete könnyed, olvasmányos, mentes egyes történelmi munkák hibáitól: a száraz adatfelsorolástól... Tudományos és olvasmányos munka, a szenzációra törekvés legkisebb jele nélkül". (Dr. Mészáros Sándor recenziójából)
"... Elém lépett. Csapzott hajjal, kitágult szemmel... Arcán lázrózsák égnek, melle fájdalmasan zihál - ereimben megfagy a vér: hát ebben az átokházban kell találkozunk!... (Amikor negyvenegy nyarán a téglagyár fölötti kukoricásban a forradalomról, arról beszéltünk, hogy íme, elérkezett az idő: a forradalmi munkásosztálynak fegyverrel kell szembeszállnia a fasiszta őrülettel, akkor másként képzeltük el a viszontlátást...) Csak egyszer látott, mégis, éreztem, hogy felismer, legalább is sejt valamit... (Az egész arc egy nagy szem, s a szembogár helyén lángoló tükör: látom, amint összeölelkezve búcsúzunk... A kép tiszta, világos, felejthetetlen...) Akkor fehér nadrágot és hasonló színű kabátot viseltem. Hajam azóta kinőtt, bajuszt eresztettem, elnyűtt sötét ruha van rajtam, s folyton köhécselek... Az ádámházi tortúrák, a Csillagbörtön levegőtlen cellái és a kórház tüdővész-osztálya falfehérre szívta arcomat - alaposan megváltoztam... (Elállt a lélegzetem: a lángoló szemtükörben ismét ott állok fehér nadrágban, bizakodó, napbarnított arccal... Igen, ez én voltam...) Most minden azon múlik, megakar-e ismerni?...
Dani összeszedte magát. Szeméből eltűnt a lángoló tükör, a fehérnadrágossal együtt... Örök titok marad, felismert-e vagy sem. Vagy mégis? Amikor ugyanis hóhérai előtt kimondta: "Ez sem az..." alig szemvillanásnyira elmosolyodott, értésemre adva, hogy felismert, de nem fog elárulni, bármi történjék is...
Csaknem öt évtized múlott el azóta, hogy Szabó Dániel életét áldozta faluja, hazája munkásosztályáért. Állhatatos kommunista magatartása miatt Horthy kémelhárítói megölték.
Amíg ezt a szerény könyvecskét írtam, folyton a halál küszöbén álló bátor elvtársam szemében lángoló tükröt láttam, s arra gondoltam: sikerül-e hasonló tükröt állítanom Szabó Dániel faluja nagyszerű munkásmozgalmának...
Vissza