Békét Izraelnek (minikönyv)

Előszó

Izrael a csodálatos ellentétek országa. Államisága az egyik legősibb és egyúttal az egyik legmodernebb a világon. Izrael állam hivatalos nyelve a héber (ivrit), azonos a Biblia eredeti nyelvével: az anyanyelvet itt sok édesanya mégis gyermekétől tanulja meg. Az ország csöppnyi területe három földrészt köt össze, partjait három tenger mossa, fővárosa három világvallás megszentelt központja. Északról délre haladva hófödte hegycsúcsok, narancs- és pálmaligetek, kietlen sivatagok, só- és rézhegyek váltják egymást, s itt található a szárazföld legmélyebb pontja (közel 400 méter a tengerszint alatt). Itt mindenki békével köszönti a másikat, mindenki békére vágyik, noha eddig senkinek sem sikerült megtalálnia. Itt minden egyes kőhöz évszázadok emléke tapad: történelmét templomokban tanítják, templomai történelmet imádkoznak. Itt senki sem vár csodára, hiszen az egyszerűen hozzátartozik a mindennapi élethez. Az "ígéret földjén" ugyanis az ígéretek és a csodák is szinte a földből sarjadnak.
"Sasok szárnyára emellek benneteket és magammal hozlak" (Mózes II. könyve 19:4).
Ősi zsidó legenda szól arról, hogy a messiási kor hajnalán Isten sasszárnyakra ülteti elfáradt népét, s úgy vezeti vissza ősei földjére. 1948-ban - Izrael Állam megalakulásának évében - sokan érezték úgy, hogy számukra valóra vált ez a jövendölés. Európa lágereiből, Amerikából és távoli egzotikus országokból érkeztek az atyáik földjére hazatérők. Ezernyi szín, ezernyi kultúra és hagyomány találkozott a kétezer év múltán feltámadt Izraelben.
Tel-Aviv, Petah Tikva és Natanja környékén több olyan falu található, amelyben egy igen szorgalmas és alkalmazkodó, ás sajátosan szép hagyományait mégis elevenen őrző néptörzs, a jemeni zsidók élnek. Amikor Izrael Állama megszületett, a forrongó dél-arab országban, Jemenben a kétezer éve ott élő zsidóság helyzete válságosra fordult. A kétségbeesett emberek messiásként fogadták az izraeli repülőgépeket. Számukra, akik addig efféle "égi masinát" nem is láttak, mindez csodának tűnt. Valóban "sasok szárnyán" érkeztek új otthonaikba...
A könyv harmadik fejezetében bemutatott emberek hihetetlenül gyorsan megszabadultak a több száz éves elmaradottság nyűgétől, hogy a modern Izrael egyenrangú, értékes polgárai legyenek. Ám a korszerű technológia mégsem szorította ki a népművészeti hagyományt, a régi szokásokat, az ősi mesterségeket.
A fotók jól érzékeltetik az egész zsidó nép vándorlását és visszatérését, beilleszkedését és országépítését, másrészt Izrael állam - e csöppnyi ország - sokszínűségét, a mesés Kelet hangulatát idéző kulturális örökséget.
A könyv címéül egy jól ismert bibliai idézetet választottunk (Zsoltárok könyve 128:6), amelynek héber eredetije egy 6. századból való mozaikpadlón is megtalálható: salom al-Jiszraél - Békét Izraelnek. Vissza