Előszó
Milyen is a mi városunk? - tesszük, teszik fel nap mint nap a kérdést, és a válasz embertől, helyzettől, helyszíntől és időtől függően mindig más és más, mert mást akarunk tőle, és másként élünk...
Tovább
Előszó
Milyen is a mi városunk? - tesszük, teszik fel nap mint nap a kérdést, és a válasz embertől, helyzettől, helyszíntől és időtől függően mindig más és más, mert mást akarunk tőle, és másként élünk benne. Régen falakkal, bástyákkal körülvett erődök védték lakóit a támadásoktól, máskor és máshol laza szerkezetű házcsoportok alkották a várost, vagy éppen kényelmesen egymásba kapaszkodó utcák szaladtak szerte a templomtornyos városközpont körül. De a puszta kövek, falak, utcák, fák, terek mindig az emberek által lettek élővé, változtak, alakultak, formálódtak és egyúttal alakították a lakóikat is magukhoz. Éppen ezért sokkal több a város a puszta köveknél, mert ismerősök, barátok kötődnek az utcákhoz, történetek a házakhoz, hangulatok, emlékek a fákhoz, a terekhez. Nagy vállalkozásba fogott Békéscsaba, amikor elhatározta, hogy az érzésekkel, hangulatokkal emlékekkel együtt talán egy teljesebb arcával mutatná meg a várost a világnak. Nemcsak az ünnepi díszbe öltözött főteret, nemcsak a legszebb pillanatokat, hanem a mindennapokat, a „hátsó udvarokat" is, ahogy az itt élők látják, használják, „átélik" Békéscsabát. Ez is objektív kép, csak a szubjektumon átszűrt, az egyén által átélt városkép, aminek megjelenítéséhez nem is találhatnánk érzékenyebb személyeket, mint a Békéscsabán élő képzőművészek. A művész ugyanis másként és máshogy lát, mint mi, köznapi emberek. Látja azt is, amit mi csak legfeljebb érzünk, és nem csak látja, hanem a művészet eszközeivel be is tudja mutatni, beleszőve alkotásába a pillanat hangulatát, az emlékeket. Mielőtt kézbe veszi az ecsetet, krétát, ceruzát, felidéződnek benne a gyermekkor illatai, a megrepedezett járdák, a napsütötte vagy borongós időben felvillanó szíriek, a számunkra fel sem tűnő részletek. Annyira más szemmel látnak ők, hogy elvarázsolva ismerünk rá egy-egy középületre, parkrészletre, facsoportra, amely mellett naponta rohanunk el, és amely fel sem tűnt nekünk, vagy ha láttuk is, szépnek sohasem gondoltuk. Tisztelt Olvasó! Kérem, engedje meg, hogy megérintsék Önt is városunk látható és rejtett szépségei, értékei. Talán e könyv segíthet abban, hogy még jobban megismerjük és szeressük közös otthonunkat, Békéscsabát.
Vissza