Békés megyei utak

Előszó

Több hasonló jellegű kiadvány után Békés megye közútjainak történetét veszi kezébe az olvasó. Olyan megyéét, amelynek természetföldrajzi adottságai, történelmi múltja elüt a Dunántúlétól vagy Észak-Magyarországétól. Alföldi adottságok s az Alföld történelmi múltja tükröződik a közutak történetében is.
A római hódítás elkerülte ezt a vidéket, így a dunántúlihoz hasonló híres hadiutakat ne keressünk ezen a tájon. Sajátos építőanyaga, a sár miatt nemcsak kevés műemléke maradt fenn, hanem utait is gyorsan múló anyagból készítette a kor embere, vagy éppen nem készítette, hanem választotta, torony iránt, ha lehetett, s ettől csak akkor tért el, ha a felszíni formák, a nedvesebb részek más területekre kényszerítették. Ezen járt földesúr, jobbágy egyaránt, kitéve az utazással járó veszedelmeknek. Korabeli utazók rémtörténeteket írnak az alföldi utazásról a középkortól a 19. századig. S ha az alföld ilyen volt, méginkább nehéz volt a közlekedés Békés megyében, ahol szeszélyesen kanyargó folyók zabolátlanul szabdalták át a megye északi részét, ahonnan a lakosság csak csónakkal vagy sárhajóval tartotta a kapcsolatot a külvilággal, tudott kitörni természet alkotta elzártságából.
Az építőanyag hiánya miatt az első kövezett út csak a 18. század végén épült az akkori megyeszékhelyen egy rövidke szakaszon, az is nemegyszer elsüllyedt a sárban, s közel száz évet kellett várni, hogy újabb útszakaszok épüljenek. Végül is a vasútépítésekkel oldódott meg a közútépítés legnagyobb akadálya, az anyagszállítás. A vasút csábító ereje késztette az ,,indóházi utak" építésére a településeket, amely a település közepét kötötte össze a vasútállomással, s apró útszakaszokként fűződtek rá az alföldön átvezető vasútvonalakra. A sikereken felbuzdulva néhány város vállalkozott más utcák kövezésére is, majd a községeket itt-ott összekötő utak tették elviselhetőbbé a közúti közlekedést. Vissza