Előszó
Népgazdaságunk fejlesztésében jelentős helyet foglalnak el a kisipari termelőszövetkezetek. Évről évre nagyobb részt vállalnak az ország belső szükségleteinek kielégítéséből, évről évre terjedelmesebb volumennel kapcsolódnak be a devizát hozó export-termelésbe. Mindezt tervszerűen ,a népgazdasági tervekbe illeszkedően teszik, melyek irányt szabnak termelési teendőinknek. A konkrét feladatokat vezető szerveink munkálják ki évről évre, vagy hosszabb időszak távlataira is.
Több mint négy évvel ezelőtt, 1961 decemberében választották meg megyénkben is a kisipari szövetkezetek vezető szerveit, s az újraválasztás 1965. december 31-ig történt meg. A két választás között eltelt négy év szövetkezeteink tervszerű fejlődésének igen jelentős időszaka volt. lényegében egybeesett a népgazdaság második ötéves tervével s ilyen módon a szövetkezeti ipar feladatait, fejlődésének irányát a második ötéves terv irányelvei és célkitűzései határozták meg. Ez adta meg az alapot ahhoz, hogy négy évvel ezelőtt a megyei küldött értekezlet mint legfontosabb tennivalót a tervszerű gazdálkodás finomítását, a szolgáltatás fokozását, a termelékenység növelését, az export-termelésbe való bekapcsolódást s a gazdaságos termelésre való maximális törekvést tűzte célul a szövetkezetek elé. Áprilisban arról kell számot adnunk, hogyan sikerült megvalósítani ezeket a feladatokat. Céljaink megvalósítása nem ment töretlen ívben. Az egészséges törekvéseket sok múltból ránkmaradt örökség keresztezte. A korszerűtlen, elavult műhelyek, a kezdetleges, primitív technológia. Meg kellett küzdeni a maradi gondolkodással, azzal, hogy sokan ragaszkodnak régi, megszokott munkamódjukhoz, szerszámaikhoz, egyszóval az egyedi kisipari termelési formák konzerválásához. De meg kellett küzdeni a vezetés gyengeségeivel, tapasztalatlanságával is, hiszen a tegnap még saját kicsiny műhelyeiket irányító vezetők az új helyzetben, ha mégoly képzettek voltak is, nem tudtak megoldani minden hirtelen rájuk nehezedő nagy feladatot. Idő kellett ahhoz, hogy elsajátítsák a vezetési stílust, túlnőjjenek a régi formák szintjén.
Négy év távlatából bátran megállapíthatjuk: túl jutottunk a kezdeti nehézségeken, s ha van is még sok tennivalónk, a szövetkezetek vezetői, dolgozói megtették azt a négy év alatt, amit joggal elvárt tőlük az ország. E kiadvány célja átfogó képet adni arról, hogy a második ötéves terv időszakában hogyan sikerült mindezt megoldanunk, hogyan fejlődött a szövetkezeti mozgalom. Milyen eredményeket ért el, mint politikai és gazdasági tényező, mi volt a jellemző fejlődésére és milyen hibák nehezítették az előrehaladását. A számok mögött mindig ott az ember, aki gyakran visszatekint a múltra, hogy erőt merítsen a jövőért vívott harchoz.
Vissza